Május legelején jártunk, amikor végre el tudtam mozdulni pár napra és újra kedvenc vizemen üthettem tanyát, ahol ezúttal, nagy örömömre baráti társaságban "kergettük" a halakat. Az időjárás persze ismét-csak szeszélyes arcát mutatta, amely szeles, hűvös és jégesővel is köszöntött minket a parton. Sebaj a lényeg, hogy végre vízközelben tudhattam magam...

"Festum Omnium Sanctorum", mondja a latin nyelv, vagy ahogy mi, magyarok jobban ismerjük: Mindenszentek napját mutatja a naptár. Ilyenkor az ember meg-meg áll és habár az emlékezés semmiféleképpen nem lehet napfüggő vagy valamely naptári eseményhez köthető, mégis, a gyertyákkal, kisebb-nagyobb mécsesekkel teletűzdelt útszéli temetők látványa, halkabbra veszi a szót, lassabbra a lélegzetet és halhatóbbá a szívdobbanásokat...

A fogyatkozó naptár egyre csak türelmetlenebbé tett az elmúlt napokban. Le föl járkáltam a munkahelyemen, morogtam, szabályosan idegesítettem a környezetem. Oly sok lenne még a tervem erre az évre, hogy nincs is már annyi hétvége, hogy megvalósítsam azokat... sóhajtottam magam elé. Éppen ezért, ezen az október eleji, szerdai napon úgy döntöttem, hogy nem várom meg a hétvégét és pontyozni indulok!