Kikből lesznek a specialisták? Kikből lesznek a hosszú távon eredményes horgászok? Kik válnak egy-egy módszer szakértőivé? Azt gondolom nem tévedek, ha azt mondom: azokból akik a legtöbbet teszik érte... Látva egy-egy horgász folyamatos sikereit, olykor mindannyian elgondolkodunk azok okain. Hogy csinálja? Szerencséje van? Úgy vélem a szerencse, nem más mint az akarat találkozása a lehetőséggel! A szerencse tehát nem önálló életet él. Annak adataik meg, aki - mint említettem - tesz is érte! Az alábbi sorokon keresztül kövessétek Ti is nyomon, Toman Áron barátom nem éppen szokványos kalandjait nagy figyelemmel. Áronban, olyan elszánt feeder horgászt ismertem meg, akinek akaratereje, érdeklődő, örökké fejlődni akaró, és képes karaktere, példaértékű lehet mindannyiunk előtt. Black Cap

Halat ott könnyű fogni, ahol sok van. Ezzel a közhellyel nem nagyon lehet vitatkozni. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor még a felkészült horgász szája is tátva marad. Hiába a halbőség, a halak horogra kerítése nem mindig egyszerű feladat.

Újra Harsány volt az úti cél! Emlékszem, álmosan bámultam ki az „anyósülésről” a kora hajnali sötétségre, amikor az futott át a gondolataimban, hogy ma pontosan negyedszer indulok "Borsodba". Valamitől furán hatott minden, a néptelen autópálya is titokzatosnak tűnt. Mint egy hosszú, kanyargós „csúszda”, úgy vitt minket le, egész a „vízig”, de az útszéli táblák és épületek felettébb gorombán suhantak el mellettünk. Áron stabilan fogta a kormányt, a "tempomat" besegített, de éreztem rajta, hogy nagyon ott lenne már. Csak remélni tudtam, hogy a varázslatos víz, amely elhozta barátom számára a nagy pontyokat, hozzám is kegyes lesz. Még sötétségben érkeztünk, nem is csoda hát, hogy mi voltunk az elsők a parkolóban.

Belemarkolok a homokba, visszacsorgatom az ujjaim között, és a homok, mint az elmúlt idő, visszatér a többihez és összekeveredik velük...(1.) Most itt vagyok a parton, a tó felszíne a vihar után végre kisimult, pont úgy, ahogyan kavargó gondolataim kusza sorai. Eszembe is jutott egy régebben hallott gondolat, miszerint: Az emberek azt állítják, hogy múlik az idő, az idő viszont csak mosolyog, mert látja, hogy az emberek múlnak...

Az elmúlt években folyamatosan jutottak el hozzám a „jó hírek”. Hatalmas pontyokról szóltak a beszámolók… sok-sok nagytestű hal kifogásáról, ráadásul igen rövid időn belül. Valahogy azonban úgy alakult, hogy sosem jutottam el Harsányba. A motivációm egyre csak nőtt, miközben a víz megmaradt álmaim nagy pontyainak, ködös és távoli oázisaként…

Most inuló sorozatunkban 12 hónapon keresztül 12 más-más helyszínt keresünk fel, mindig az évszaknak megfelelő feederes módszerrel. A kemény márciusi fagyok és havazások után a hónap végére már ránk köszöntött a várva-várt tavasz. Kellemesen sütött a márciusi nap, egyre több horgászt csalogatott a vizek partjaira. Szinte minden egyes nap böngészem az interneten megjelenő írásokat, fórumokat, így már számtalan szép fogásról és bevált csodacsaliról olvastam, míg végre elérkezett az alkalmas időpont, egy szombat délelőtt, irány Úri, már úgy is rég jártam ott...