Ősz óta a horgászataimat inkább a ragadozó halaknak szenteltem, de az április beköszöntével figyelmem újra, a már aktívan táplálkozó pontyok felé irányult. Tavaly az aggostyányi Római tavon elég tisztességes eredményeket sikerült elérnünk, ezért választottam ezt a tavat idei pontyozásaim első színhelyéül. Az időjós felhős, esős időt ígért, ami az előző napok derűs időjárásához képest némi lehűléssel járt. Szerencsére a hidegfront váratott magára egy napot, így egy kellemes, napsütötte áprilisi szombatot sikerült kifognunk.

A nagy pontyok kifogása nem egyszerű feladat, a túlhorgászott bojlis vizeken bizony már jónéhányszor kifogták őket, a felső méretkorlátozásnak, illetve a C&R bojlis szemléletnek köszönhetően azonban vissza kerültek a vízbe és egyre kitanultabbakká váltak. Hogy egy ilyen vízen kapást tudjunk elérni, sokszor szakítani kell a megszokott csalizási móddal, olyan praktikákat kell bevetnünk, mint például a hóember csalikombináció.

Egy pár sorban szeretném összefoglalni a címben szereplő orsóval kapcsolatosan szerzett tapasztalataimat, esetlegesen segítséget nyújtva az orsóvásárlás előtt álló horgásztársaimnak. A történetet azzal kezdeném, hogy a szokásos téli horgászfelszerelés karbantartása közben a jövőbeni horgászatokra előretekintve mindenképpen szükségét éreztem egy távdobó orsó beszerzésének heavy akciójú feederbotjaimra. Bár nem vagyok az a tipikus messziredobálós horgász, általában a közepes, vagy inkább a rövidebb de pontos horgászat áll közelebb a stílusomhoz, de azt be kell látnom, hogy néha olyan vízre is ellátogatok ahol a nagyobb testű halak köztudottan a víz mélyebb, akár 80 – 100 méterre lévő részein tartózkodnak.

Most inuló sorozatunkban 12 hónapon keresztül 12 más-más helyszínt keresünk fel, mindig az évszaknak megfelelő feederes módszerrel. A kemény márciusi fagyok és havazások után a hónap végére már ránk köszöntött a várva-várt tavasz. Kellemesen sütött a márciusi nap, egyre több horgászt csalogatott a vizek partjaira. Szinte minden egyes nap böngészem az interneten megjelenő írásokat, fórumokat, így már számtalan szép fogásról és bevált csodacsaliról olvastam, míg végre elérkezett az alkalmas időpont, egy szombat délelőtt, irány Úri, már úgy is rég jártam ott...

Most, hogy vége a csuka tilalomnak, jól eshet felmelegíteni egy őszi élményt, hisz aki komolyan űzi a rablóhalas pecát, pontosan tudja mekkora szükség van időnként (a kapástalan pecák után) egy kis ambíciónövelésre  Íme: Szakadó esőt mondott előző este a rádió. Nem hittük el, már csak azért sem, mert minden mindegy volt: csukázni fogunk menni és pont. Hajnalban szakadó eső. Igazat mondott a rádió. Persze! Egész nyáron meg az volt, hogy csapadék lesz hétvégén, aztán meg nem volt… Esőkabátot kétszer ellenőriztük, aztán gyí, ki a sötétségbe.