Hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára az északi Duna partján jártam. Az előző év sikertelensége után, úgy döntöttem, hogy újra meglátogatom a régen oly szép halakat adó kövezéses pályát. A komáromi híd régi ismerősként köszöntött a vízpartra érvén és a magányos pergetés sem tartott sokáig, hiszen Gábor hamarosan csatlakozott hozzám, hogy együtt fürkésszük ki az öreg folyó titkait. Szemügyre vettük, ki mit újított felszerelésében a tél során, majd egy rövid stratégiai egyeztetés után elkezdtük vallatni a rendkívül magasan álló Duna zavaros habjait. Kíváncsian vártam, hogy a tavalyi ínség után mit sikerül fogni ebben az esztendőben a lomhán hömpölygő folyamból.

Aggódva ráncoltam össze homlokomat, miközben a közelgő esőfelhőket szemléltem a komáromi MAHART kikötő töltésén állva. A legutóbbi két dunai próbálkozásom alkalmával sem sikerült megúsznom szárazon a kalandot, most úgy néz ki, újra bőségesen kapok majd a nem várt égi áldásból. Sebaj, ma süllőzni jöttem, és közismert, hogy az esős, frontos idő meghozhatja a tüskés hátú ragadozók kapókedvét. Persze azért jobban örülnék neki, ha nem áznék bőrig... Lassan elértem az első állást, ahol próbálkozni szoktam, a vízi rendőrség lépcsőjét. Egymás után záporoztak dobásaim, de a múltkor sikeres hely ezúttal nem adott halat, így székhelyemet áttettem a rakodó alatti kövezésre.

Ezt a cikket egy kedves vásárlónktól kaptuk, amiben a MANN'S HardNose gumihalakkal szerzett tapasztalatait írta le nekünk. Köszönjük Péter!