Az előző cikkemben bemutattam a felszerelésem, most szeretném bemutatni a method végszerelékem. Mióta "megfertőzöttem" a Method Forradalom című kiadvánnyal, azóta próbáltam összeállítani egy nagyhalas, lapos kosaras method szereléket, ami most sikerült is!

Üdvözlet Mindenkinek! Csillag Attila vagyok pár hónapja csatlakoztam a Zóna csapatához, és szeretném bemutatni a felszerelésem, valamint megosztani gondolataimat a horgászatról. Nemrég húztam egy képzeletbeli határt a horgászcikkek árát illetően, mert sikerült már megtapasztalnom a drága és az olcsó oldal előnyeit és hátrányait is. Így jutottam arra a döntésre, hogy 15000 Ft a "plafon", amit peca szerkóra költök. Mi fér ebbe bele? Nézzük!

A mostani ajánló apropóját, az elmúlt hétvége horgászata adta. Barátommal, Áronnal a Harsányi tavon portyáztunk ismét, és a kapások szünetében, volt időnk a különböző szerelékekről diskurálni. Szóba kerültek azok az apróságnak tűnő kiegészítők, amelyek csupán az első ránézésre tűnnek jelentéktelennek! Mindkettőnk nagy kedvence, a lebegő csalik alkalmazása, vagy a csalijaink balansz állapotba hozása. Sok halat sikerült már kifognunk így, és mindkettőnknek megvannak azok az apró titkai, amelyek hozzásegítenek, kedvenceink merítőbe tereléséhez...

Idén szeptember elején kis nyári pihenés után rászántuk magunkat, hogy kellene egy jót bojlizni egy ismeretlen pályán. De vajon hol?! Ez volt ám a nagy kérdés! Kis tanakodást követően mondom Peti barátomnak, hogy lépjünk „Black Cap” nyomdokaiba és menjünk le Zalacsányba. Eljött hát a nagy nap. Csütörtökön délelőtt el is indultunk a kiszemelt helyre. Első elképzelésünk szerint a Zalacsányi bojlis tóra mentünk volna, de sajnos egy kis gubanc miatt Pölöskén kötöttünk ki.

A nemrég megjelent METHOD FORRADALOM című kiadványunk egyre népszerűbb, az újabb és újabb hozzánk beérkező beszámolók pozitív hangvétele, a számtalan kedvező visszajelzés, nem érdemtelen és nem is véletlen! Tény, hogy szinte naponta kapjuk a híreket: "forradalom van"! Olyan horgásztársak is "váltottak", akik eddig nem szívesen szakítottak a számukra ezidáig megszokott módszerekkel... A minap, kedves jó barátaimmal látogattam el Akasztóra, ahol a méltán híres "sziki-pontyokból" kívántunk pár példányt fotóalanynak invitálni az augusztusi végi napsütésben...

Idén május elején második alkalommal ismét megadatott, hogy barátaimmal ellátogassunk a kedvenc vizünkre, az Arizóna Carp Lake-re. Legutóbb március vége táján jártunk itt, azóta keservesen sóvárogtunk nap, mint nap, várva az ismét bekövetkező többnapos túránkat. Ilyenkor aztán nehezen telik az idő, hiába számolja az ember a napokat, heteket, bizony mindig marad számolnivaló. Így nem igazán akartuk elhinni, amikor az indulás napjáig már csak egy pár nap maradt, azt meg végképp nem, hogy már pakolunk és másnap indulunk. De szó mi szó, azért akadt némi teendőnk az elszánt kiküldetés előtt.