Az ünnepek közeledtével a legtöbb családban elkezdődik a lázas készülődés, melynek szerves részét képezi a karácsonyi vacsorához valók beszerzése. A piacok, hipermarketek megtelnek lelkes családanyákkal, háziasszonyokkal, akiknek kevésbé lelkes párjuk, férjük segít a csomagok cipelésében. Kígyózó sorok állnak a halpultok előtt, ilyenkor vásárolják meg legtöbben a hagyományos karácsonyi vacsorához a halat, az esetek többségében pontyot.
A szerencsésebbek (értem ezalatt a horgászó urakat és természetesen hölgyeket) előrelátó módon már év közben gondoskodnak a minőségi alapanyagokról, melyek aztán a fagyasztóban várják sorukat. A magyar alapvetően hagyománytisztelő ember, így ennek szellemében a családok nagy részénél még mindig a halászlé – rántott ponty páros a nyerő, persze ebben azért szerepet játszik a megszokás is, hiszen – valljuk be – egyszerűbb egy jól bevált receptet elkészíteni ilyenkor, mint egy ismeretlennel próbálkozni.

A pontyozó botok karakterét vagy teszt görbéjét a ráírt lb (font) mennyiséggel jelölik. Azt mutatja, hogy mekkora súly alatt (a véggyűrűre kötve vagy azon átvezetve a zsinórt) hajlik meg 90 fokig a bottest.
Tehát e szerint a definíció szerint egy 3 lb-ás bojlis bot, (figyelembe véve, hogy 1 lb=0,4536 kg) 1,36 kg-nál hajlik meg derékszögben. Ha van egy saccra 3 lb-s botunk, akkor elkezdhetjük a mérést pl. 2 lb-vel, majd ezt fokozatosan növelve juthatunk el a valós értékhez. Ez lenne a hivatalos mérési mód. Azért választották ezt, mert ez egyszerű és egyértelmű. Vagy mégsem?

A magyar horgászok nagy része a feeder botos technikát részesíti előnyben. Talán nem véletlen, hiszen a rezgőspicc adta előnyöket nagyon hamar megszerette a hazai közönség. A horgászbotok lágysága és dinamikája minden horgász szívét megragadja. Köztük az én szívemet is. Több éve csak feeder bottal horgászom, ezért volt alkalmam kipróbálni rengeteg dolgot, ami ezzel a témakörrel kapcsolatos. A következőkben az egyik kedvenc nyári szerelékemet fogom bemutatni az olvasóknak.

Zsinórunk a felszerelésünk valószínűleg legfontosabb összetevője, mégis nagyon keveset vagy éppen hogy sok, de téves vagy hamis információt tudunk róluk. Pedig sok pénzt és (legfontosabb!) idegeskedést lehetne megspórolni a jól kiválasztott damillal!

Mit tud a zsinórom? Idáig csak a szakítóerő alapján választottam – jól tettem? Milyen tulajdonságokat tartsak szem előtt, mi passzol legjobban a saját horgászmódszeremhez? Sok a szemét a piacon – mit nézzek, hogy ne nyúljak mellé? Sok-sok kérdés, amely felmerül a horgászboltok, webáruházak választékát böngészve. Ráadásul nagy a „marketing” ellenszél, az elcsépelt reklámszövegek sűrűjében nehéz megtalálni az értékkel bíró információkat.

Mitől lesz egy szerelék eredményesebb, mint a másik? Miért fogsz halat csak az egyik végszerelékeddel, amikor a másikat is szinte ugyanoda dobtad be? Egyáltalán mi alapján válasszuk ki a megfelelő eszközöket a halak horogvégre kerítéséhez? Azt mondhatom, ezek és a hasonló kérdések sora, már gyermekkorom – horgásszá válásom - óta foglalkoztatnak. Nem csupán végigkísérik életem, hanem folyamatosan ébren tartják bennem a kísérletező horgászt… Talán ezért is van, hogy szeretem kipróbálni a különböző végszerelék típusokat, érdeklődve hasonlítom össze őket és figyelem meg a hatásmechanizmusukat. Az alábbi „képriport” segítségével egyik kedvencemet mutatom be nektek, amelyet alkalmazok mind a feederes mind a bojlis horgászataim alkalmaival. Fontos megjegyeznem itt, hogy mindig a választott módszer sajátosságaival arányos kiegészítőkkel használom. Ismerkedjünk meg, kicsit közelebbről a Stiff-rig-el!

A wagglerezés egyre terjed az intenzív vizeken horgászók körében. Mi ennek az oka? – erről kérdeztük Craig Butterfield versenyhorgászt.

A mederfenéken való vagy a nádfal előtti method feeder-es horgászat mind-mind népszerű módszerek és igen sok halat adnak általában. De mi van, ha teljesen nyílt víz van előttünk? Mi van, ha nincsenek törések?