Horgászboltjainkban folyamatosan kérdezgetjük a vásárlóinkat, hogy milyen eredményt hozott az egyik vagy éppen a másik etetőanyag és bizony nem minden esetben a drága az egyetlen megoldás! A method módszernél alapvetően azért azt feltételezzük, hogy a drága eredményesebb, de van, aki az olcsóbb method kajákkal is sokat fog. Ennek jártunk utána a legutóbbi horgászatunkon. Vigyázat! Kendőzetlenül számolok be az eredményről.

Örömmel értesültünk róla, hogy a mindenamifeeder portál és Szekeres Tibor ismét komoly megmérettetés szervezett, amelynek helyszíne a Rab-horgásztó. Nem szerettük volna elmulasztani a lehetőséget, hogy a mély bányatavak terén szerzett eddigi tudásunkat tovább csiszoljuk. Előzetesen nem szerepelt a terveink között, hogy megírjuk az élményeket, de végül olyan kerek lett a történet, hogy megosztásra érdemesnek találtuk.

Szeretnél Te is sok halat fogni, kipróbálnád a method feeder horgászatot, de nincs tapasztalatod az etetőanyag beállításában? Nem gond, ebben a cikkben bemutatjuk a Method feeder kosár pellettel való megtöltésének lépéseit!

Soha nem csináltad még? Csináltad, de nem biztos, hogy jól? Képes útmutató a Method feeder kosár etetőanyaggal való megtöltésének lépéseiről!

Olvastam egy érdekes cikket a Match Fishing angol horgászújságban. Egy búvár lemerült és megfigyelte a method kosár viselkedését a vízben. Választ kerestek az etetőanyaggal, pellettel megtöltött kosár bontására, a csali helyzetére. Megnézték, hogy felborul-e a kosár valamilyen körülmények között. Angliában nagyon sokan horgásznak ezzel a módszerrel, de ezek szerint a kiagyalókat is érdekli, hogy hogyan és miért működik ennyire a töltögetős kosár. Egy víz alatti kamerával és sok-sok dobással megdöntöttek / beigazoltak jó pár feltételezést! Nekünk, Zónásoknak célunk, hogy minél többen kipróbáljátok a method feederezést. Tapasztalataink szerint ez a feeder módszer sok helyen az út ahhoz, hogy a peca végén ezt mondjuk: „Na, ma egy szenzációsan jót horgásztam!” Ebből a célból írom most ezt a cikket, és a későbbiekben is sokat fogunk foglalkozni ezzel a témával.

Két történetem is van, amelyeken keresztül be szeretném mutatni, hogy néha milyen kevésen is múlik a dobogó legfelső foka. Nemrég egy amatőr verseny családi fordulójában volt szerencsém rajthoz állni. Édesanyámmal indultunk közösen, ami azért nagy szó, mert Ő nem hogy a versenyzéssel, de még a horgászással is csak most ismerkedik. Nagyon lelkesen állt a dolgokhoz, de azért tisztában voltam vele, hogy a dolgok nagy része rám fog hárulni. 9 órai dudaszóval indult a verseny. Két távolságra etettem, 50 illetve 90 méterre. A 90-est szántam a nagyobb halaknak, míg az 50-es egy biztonsági „B” terv volt. A kezdet viharosra sikerült, a már többször megfigyelt 10 perc, most is működött. A benti etetésről jött az első jelentkező, felvettem a kontaktust a hallal, megkezdtem a fárasztás, anyu előkészítette a merítőhálót. Természetesen, ahogy ilyenkor szokás, felvisított a másik orsó is. Mire anyu odaért, sajnos meglépett a a horogról a hal, de legalább így lehetőségünk volt az első „kisdisznó” nyugodt megszákolására. 7 kg, nem is rossz kezdés!