Tegyünk egy kis időutazást egészen 1985-ig. Ezen a nyáron Öcsémmel együtt beírattak a szüleink egy egyhetes táborozásra az akkor még csehszlovákiai Modra Harmoniába. Sok gyermekkel együtt vonattal érkeztünk erre a gyönyörű helyre. Az erdő szélén volt a tábor. Hatalmas kerttel rendelkezett, ahol többször gyújtottunk tábortüzet és sütöttünk szalonnát, de rendszeresen voltak számháborúk és bújócskák az erdőben.

Nem vitás, a február felettébb marcona arcát mutatta azon a szerdai napon, amikor mi „ZÓNÁSOK” megkezdtük a (ki)pakolást és elfoglaltuk standunkat a pavilonban. Az izgatottság és várakozás mellett, jó adag „para” is jellemezte a csapatot, hisz „zöldfülűként”, mi még csupán a második FEHOVÁNKRA készültünk. Az időjárásjelentést hallgattuk egyfolytában és minden rossz hír ellenére, bizakodva vártuk a másnapi megnyitót. Nem tudtuk, mennyien jönnek el ebben a cudar időben, de aggodalmunk – amint később kiderült – teljesen alaptalannak bizonyult. Tény: már hónapokkal a FEHOVA előtt, reklámok tucatja hirdette a rendezvényt és a horgászberkekben amúgy is minden évben – az egyre előrébb hozott dátum ellenére is - igen népszerű ez a négy nap…A hó azonban egyre csak esett, a szél iszonyatos erővel fújt, az utak jegesek voltak, miközben a közlekedés az ország számos helyén szinte a lehetetlenségig fajult... és ekkor mégis, pontban 9 órakor, mint egy várva várt színdarab előtt, a „függöny végre felgördült”.