Március utolsó szombatján került megrendezésre az idei tavasz egyik rangos feederes eseménye, a Bait-tech Feeder Kupa. A tavaszi hajnal 53 elszánt versenyzőt köszöntött a Rab horgásztó partján. A szélrózsa minden irányából jöttek a horgászok, hogy elhódítsák a díjakat, sokféle taktika mérettetett meg.

Illés Method beszámolóját olvashatjátok a Benta 1-es taván megrendezett feeder versenyről.

Július első hétvégéjén a Maconkai-víztározó gáti versenypályája adott otthont az I.Method Feeder Országos Bajnokságnak. A majd hetven fős mezőny nem szűkölködött kiváló ellenfelekben, a pálya sokarcúsága is kiváló versenyt ígért...

2012. november 4-én került megrendezésre a Szekeres Tibor vezetésével működő mindenamifeeder portál, már-már szokásosnak mondható, szezonzáró páros horgászversenye. A helyszín nem meglepő módon a RAB-horgásztó volt, ahol a lassan mögöttünk maradó szezonban, már számtalan jól sikerült, halban gazdag verseny lebonyolítására került sor. A szabályok, szektorok teljesen egyértelműek voltak, így minden megjelent csapat reménykedve ült le a kora reggel kisorsolt helyére. Erre a versenyre, nagy örömömre, újra társamnak tudhattam Molnár Zsanettet, akit bizonyára – feeder botos körökben – nem kell külön senkinek sem bemutatni. Mindketten bizakodva foglaltuk el a „hosszú oldal” középső részén található rajthelyünket és izgatottan készültünk a 6 órás versenyre…

Örömmel értesültünk róla, hogy a mindenamifeeder portál és Szekeres Tibor ismét komoly megmérettetés szervezett, amelynek helyszíne a Rab-horgásztó. Nem szerettük volna elmulasztani a lehetőséget, hogy a mély bányatavak terén szerzett eddigi tudásunkat tovább csiszoljuk. Előzetesen nem szerepelt a terveink között, hogy megírjuk az élményeket, de végül olyan kerek lett a történet, hogy megosztásra érdemesnek találtuk.

Két történetem is van, amelyeken keresztül be szeretném mutatni, hogy néha milyen kevésen is múlik a dobogó legfelső foka. Nemrég egy amatőr verseny családi fordulójában volt szerencsém rajthoz állni. Édesanyámmal indultunk közösen, ami azért nagy szó, mert Ő nem hogy a versenyzéssel, de még a horgászással is csak most ismerkedik. Nagyon lelkesen állt a dolgokhoz, de azért tisztában voltam vele, hogy a dolgok nagy része rám fog hárulni. 9 órai dudaszóval indult a verseny. Két távolságra etettem, 50 illetve 90 méterre. A 90-est szántam a nagyobb halaknak, míg az 50-es egy biztonsági „B” terv volt. A kezdet viharosra sikerült, a már többször megfigyelt 10 perc, most is működött. A benti etetésről jött az első jelentkező, felvettem a kontaktust a hallal, megkezdtem a fárasztás, anyu előkészítette a merítőhálót. Természetesen, ahogy ilyenkor szokás, felvisított a másik orsó is. Mire anyu odaért, sajnos meglépett a a horogról a hal, de legalább így lehetőségünk volt az első „kisdisznó” nyugodt megszákolására. 7 kg, nem is rossz kezdés!