Az elmúlt esztendő sajnálatos eseményeinek kapcsán, ha mostanság horgászberkekben elhangzik a neszmélyi Duna neve, minden horgász gereblyéző rabsicokról készült videókat, kifilézett halakat mutató fotókat lát maga előtt. Ha lehunyom a szememet, elém egész más kép tárul. Látom a neszmélyi holtág buja ősvadonnal körülölelt csillogó vizét, melynek mozdulatlan tükrét időről időre megtörik a küszöket hajtó balinok rablásai. Számos szép emlék köt ide engem, hiszen már hosszú évek óta járjuk, az egyik felén zárt öböl mesés partjait.

Már tavaly ősz óta nem volt részem egy jó csukás horgászatban, pedig ezek a ragadozók kedvenc horgászhalaim közé tartoznak. Imádok rájuk vadászni, akár villantóval pergetve, akár élő kishallal csalizott úszós készséggel. Sajnos, a megyében elég kevés jó csukás víz található. A legtöbb helyen csupán megtűrt útonálló ez a halfaj a ponty és az amur mellett. Fel is keltette az érdeklődésemet, amikor meghallottam, hogy a mocsai tórendszeren belül kialakítottak egy vízterületet kifejezetten a csukázni kívánók számára.

Az első nagy kalandokat ígérő hónap nekem mindig az április. A szeszélyes április. Most május közepén járunk, de bátran kijelenthetem, hogy negyedik hónapunk szeszélyessége mit sem csökkent. A májusi cserebogarak már áprilisban kopogtatták a ház falát és már hosszú hetek óta csupán az én fejem kopog azon a falon, mert a rossz idő folyton keresztül húzza a terveimet. Ennek dacára rendszeresen kimegyek a kedvenc kis csatornámra ahol évről-évre örvendeztetem meg a halakat rendszeres etetéssel és néhányat hegyes horoggal is.

Most, hogy vége a csuka tilalomnak, jól eshet felmelegíteni egy őszi élményt, hisz aki komolyan űzi a rablóhalas pecát, pontosan tudja mekkora szükség van időnként (a kapástalan pecák után) egy kis ambíciónövelésre  Íme: Szakadó esőt mondott előző este a rádió. Nem hittük el, már csak azért sem, mert minden mindegy volt: csukázni fogunk menni és pont. Hajnalban szakadó eső. Igazat mondott a rádió. Persze! Egész nyáron meg az volt, hogy csapadék lesz hétvégén, aztán meg nem volt… Esőkabátot kétszer ellenőriztük, aztán gyí, ki a sötétségbe.

A kemény fagyokat követően a március lassan meghozta a felmelegedést, ami szinte egyik napról a másikra köszöntött be. Mit tehet a horgász, ha a ragadozó halak szerelmese és ha a késői tavasz mélyen belenyúlt a tilalmi időszakba? Meglátogat egy intenzíven telepített vizet, ahol ragadozó halakra a tilalom alatt is lehetséges a horgászat. Persze, ez felvet bizonyos etikai kérdéseket, de hát a kígyó is megbotlik néha... Mindenesetre a legtöbb tavon megszüntették a pontytilalmat, némelyiken pedig a ragadozók tilalmát is, hiszen ezeken az intenzív vizeken már rég nem a természetes szaporulatból tevődik össze az állomány. Egy ilyen intenzíven telepített tó a tatai Derítő tó, melynek kifolyó patakja ezen időszakban is lehetőséget ad a rablóhalazóknak szenvedélyük kiélésre. Én sem tudtam ellenállni a kísértésnek. Kérlek, nézzétek el nekem!

Menjünk sorban a beszerzendő eszközökön és a funkcióikon, amikre használni fogjuk azokat. Elsőként vegyünk egy spiccbotot (3-4 méteres hosszban), amivel horgászunk. Szerintem, ha nem vagyunk jártasak a horogkötés technikájában és egyéb a horgászat során esetlegesen alkalmazandó kötésekben, akkor célszerű elsőre egy mindenki álltal ismert „zsebpeca” nevezetű, gyárilag elkészített szereléket vásárolnunk.