Azt hiszem, érdemes legelőször tisztázni a cikk témáját, hiszen a cím önmagában rengeteg információt rejt magában. Tavi horgászatról lesz szó, ennek is a teleszkópos botos változatáról, ami kevés cuccal jár, így a biciklis, motoros, vagy tömegközlekedést használó pecások számára ideális. Fenekező horgászmódszereket fogunk bemutatni, ennek is egy olyan válfaját, ami a finom megoldásokról szól, tekintve például a végszereléket vagy a kapásérzékenység beállítását. Nem új a dolog, amiről szó van, csak ezt a korábban népszerű, sokak által űzött horgászmódszert a feederes technika elterjedése után már kevesen alkalmazzák. Pedig, nagyon élvezetes és eredményes módszer, amelyhez a közelmúltban elterjedt, innovatív horgászkellékek alkalmazásával még hatékonyabb megoldásra lelhetünk.

Végre április… sóhajtok fel, miközben a naptáramra tekintek. A hosszúra nyúlt tél és az azt követő hirtelen jött meleg, valamint a csuka tilalmi idejének lejárta, alaposan megemeli a pulzusom… Munkahelyi egyeztetések, és egy vállalkozó kedvű, remek horgászbarát csatlakozása, lehetővé tette, hogy 2012. április 2-án, végre útnak induljak a Tisza Tóra.

Idén a Duna rendkívül szűkmarkúan bánt velem. Nem bővelkedem a tavalyihoz hasonló fogásokban és ez kissé elcsüggesztet. Persze nem vagyok az a típus, aki olyan könnyen feladja a próbálkozásokat, így az előző heti sikeres keszegfogást követően hamarosan újra a fővárosi Duna parton találtam magamat. Bár, nagyon örültem a bőséges dévér zsákmánynak, mégis ezúttal márnát szerettem volna fogni. A tavalyi évben igencsak belopták magukat a szívembe ezek a harcos folyami békés halak, és elhatároztam, hogy idén többet foglalkozok majd a becserkészésükkel. A sors mégis úgy hozta, hogy csupán szeptemberben tudtam először célzottan rájuk horgászni.

Tihany számomra sokkal többet jelent, mint egyszerű horgászhely. Gyermekkoromban rendszeresen üdültünk a családdal a félsziget lábánál, itt ragadtam először horgászbotot és itt fogtam meg életem első halát is. Ez volt az a hely, ahol először ébredt meg bennem az ősi horgászösztön... Ahogy múltak az évek, a nyaralások elmaradtak, mégis időről időre visszatértünk a rév mólójára, ahol gilisztával gyönyörű dévéreket, pontyokat, babahallal csalizva pedig süllőt, kősüllőt, angolnát, időnként gardát is fogtunk. Már több mint tíz éve nem látogattunk el ide, így furdalta az oldalamat a kíváncsiság, vajon még mindig olyan jó horgászhely a móló? Hiszen annyi rossz hírt hallani mostanság, hogy nemigen van hal a Balatonban... Nos, csak egyféleképpen tudtam meggyőződni az igazságról, ha útra kelek és annyi év után újra megpróbálok horgászni Tihanyban.

„Mi is jut az ember eszébe az őszről?” Hát mi más, mint elmúlás, a kiöregedés. A természet ilyenkor kiöregedik, és minden ledermed, vagy lelassul. Az éjjelek hosszabbak lesznek, és csodálkozunk, hogy ilyenkor, amikor most már sötét van, nyáron, a strandon úszkáltunk a forróságban. De ennek vége, DE majd egyszer újra eljön a nyár, vagyis nincs vége.:) A természet korforgása az élet alapkoncepciója. Hiszen ilyenkor érik be a föld és pihen minden, hogy tavasszal megújult erővel kezdődjön az év.

A naptár április végét mutatja. A tó vizének lakói a víz melegedését érezvén egyre bátrabban, és új erőre kapva kutakodnak az iszapban. A téli hidegek után nem csoda hogy éhesek, hiszen szervezetük lelassult, óvatosabbak lettek. De még ilyenkor is óvatosak. Ha a víz hőmérséklete már eléri a 16-19 Celsius-t, akkor igazán elemükben lesznek, hiszen ívni kell, készülni kell a pontynászra. De a lakodalom mellett remélem azért ránk, horgász-bajtársakra is fordítanak egy kis időt.