Tihany számomra sokkal többet jelent, mint egyszerű horgászhely. Gyermekkoromban rendszeresen üdültünk a családdal a félsziget lábánál, itt ragadtam először horgászbotot és itt fogtam meg életem első halát is. Ez volt az a hely, ahol először ébredt meg bennem az ősi horgászösztön... Ahogy múltak az évek, a nyaralások elmaradtak, mégis időről időre visszatértünk a rév mólójára, ahol gilisztával gyönyörű dévéreket, pontyokat, babahallal csalizva pedig süllőt, kősüllőt, angolnát, időnként gardát is fogtunk. Már több mint tíz éve nem látogattunk el ide, így furdalta az oldalamat a kíváncsiság, vajon még mindig olyan jó horgászhely a móló? Hiszen annyi rossz hírt hallani mostanság, hogy nemigen van hal a Balatonban... Nos, csak egyféleképpen tudtam meggyőződni az igazságról, ha útra kelek és annyi év után újra megpróbálok horgászni Tihanyban.

„Mi is jut az ember eszébe az őszről?” Hát mi más, mint elmúlás, a kiöregedés. A természet ilyenkor kiöregedik, és minden ledermed, vagy lelassul. Az éjjelek hosszabbak lesznek, és csodálkozunk, hogy ilyenkor, amikor most már sötét van, nyáron, a strandon úszkáltunk a forróságban. De ennek vége, DE majd egyszer újra eljön a nyár, vagyis nincs vége.:) A természet korforgása az élet alapkoncepciója. Hiszen ilyenkor érik be a föld és pihen minden, hogy tavasszal megújult erővel kezdődjön az év.

A naptár április végét mutatja. A tó vizének lakói a víz melegedését érezvén egyre bátrabban, és új erőre kapva kutakodnak az iszapban. A téli hidegek után nem csoda hogy éhesek, hiszen szervezetük lelassult, óvatosabbak lettek. De még ilyenkor is óvatosak. Ha a víz hőmérséklete már eléri a 16-19 Celsius-t, akkor igazán elemükben lesznek, hiszen ívni kell, készülni kell a pontynászra. De a lakodalom mellett remélem azért ránk, horgász-bajtársakra is fordítanak egy kis időt.

Végre elérkezett az idei első éjszakai horgászat ideje. Már nagyon vártam, mert amióta belekóstoltam, azóta ha tehetem csak éjszaka megyek. Szerintem sokkal izgalmasabb, mint nappal. Nem utolsó sorban kevesebben vannak a tóparton így kisebb a zsivaj is. Merényletem helyszíne ismét a kedvenc tavam a Joker tó volt. A szokásos módon egy órával hamarabb értem a tóhoz így még sokan voltak a nappalos brigádból lent. Addig is, amíg vártam a soromra kifaggattam őket. Ki mit fogott és mivel. Bizony voltak azért betlik is. Hat órakor aztán birtokba vehettem a kiszemelt helyet, ami majdnem ugyan az volt, mint a nappali horgászatnál, de még egy kicsit beljebb mentem az elárasztott részhez. Az volt a tervem, hogy azt a rész fogom meghorgászni, amit normál vízállásnál úszóval szoktam elérni. Most az egyik fenekező szerelést szántam erre a helyre.

Szerintem sokan voltunk már úgy, hogy valami nem sikerült az életben, de úgy gondoltuk, hogy már csak azért is megcsináljuk. Vagy elment egy hal, de dafke elhatároztuk, hogy legközelebb azért is megfogjuk. Nos így éreztem én is a legutóbbi eset után mikor is az orsóm hibájából elszabadult a halam. Egy héttel később ismét lehetőségem nyílt rá, hogy újra megpróbáljam ugyanott. Ezért múlt szombaton ismét a hajnali kelést választottam a puha ágy nyújtotta kényelem helyett. Öt órakor már a tóparton voltam. Mondanom sem kell hiába érkeztem egy órával hamarabb, mint ahogy el lehet kezdeni a horgászatot még így sem én voltam az első. Azért szerencsére a múltkori hely most is szabad volt így le tudtam telepedni oda.

Idén már harmadszor készültem horgászni menni, és bizony az előző alkalmak gyenge eredménye után reménykedtem, hogy végre valami normális méretű halat is tudok fogni. Sajnos az első alkalommal csak egy sügért fogtam. Bár ha a másik oldalról közelítem meg akkor jó dolog is lehet, mert ez volt az eddigi legnagyobb sügérem. Pontosan 20 cm. De nem ezért mentem. Másodszorra viszont egy 20 dkg-s keszeg és egy 30 dkg-s kárász került a szákba. Ráadásul úgy, hogy elvileg két nappal ez előtt volt telepítés. Hozzáteszem másnap volt egy verseny, amit 7 kg keszeggel nyertek meg. Na, ez sem egy nagy eredmény.