Felhasználónév: Jelszó:


Regisztráció Elfelejtett jelszó Kedvencek
Keresés
Vissza az áruházba
Pontyos történetem áprilisban
2011. május 21.
Horváth Ádám

PONTYOS TÖRTÉNETEM ÁPRILISBAN

A naptár április végét mutatja. A tó vizének lakói a víz melegedését érezvén egyre bátrabban, és új erőre kapva kutakodnak az iszapban. A téli hidegek után nem csoda hogy éhesek, hiszen szervezetük lelassult, óvatosabbak lettek. De még ilyenkor is óvatosak. Ha a víz hőmérséklete már eléri a 16-19 Celsius-t, akkor igazán elemükben lesznek, hiszen ívni kell, készülni kell a pontynászra. De a lakodalom mellett remélem azért ránk, horgász-bajtársakra is fordítanak egy kis időt.
Éjszakai csendháborítók
2011. május 18.
Neubrand Antal

ÉJSZAKAI CSENDHÁBORÍTÓK

Végre elérkezett az idei első éjszakai horgászat ideje. Már nagyon vártam, mert amióta belekóstoltam, azóta ha tehetem csak éjszaka megyek. Szerintem sokkal izgalmasabb, mint nappal. Nem utolsó sorban kevesebben vannak a tóparton így kisebb a zsivaj is. Merényletem helyszíne ismét a kedvenc tavam a Joker tó volt. A szokásos módon egy órával hamarabb értem a tóhoz így még sokan voltak a nappalos brigádból lent. Addig is, amíg vártam a soromra kifaggattam őket. Ki mit fogott és mivel. Bizony voltak azért betlik is. Hat órakor aztán birtokba vehettem a kiszemelt helyet, ami majdnem ugyan az volt, mint a nappali horgászatnál, de még egy kicsit beljebb mentem az elárasztott részhez. Az volt a tervem, hogy azt a rész fogom meghorgászni, amit normál vízállásnál úszóval szoktam elérni. Most az egyik fenekező szerelést szántam erre a helyre.
Revans
2011. május 11.
Neubrand Antal

REVANS

Szerintem sokan voltunk már úgy, hogy valami nem sikerült az életben, de úgy gondoltuk, hogy már csak azért is megcsináljuk. Vagy elment egy hal, de dafke elhatároztuk, hogy legközelebb azért is megfogjuk. Nos így éreztem én is a legutóbbi eset után mikor is az orsóm hibájából elszabadult a halam. Egy héttel később ismét lehetőségem nyílt rá, hogy újra megpróbáljam ugyanott. Ezért múlt szombaton ismét a hajnali kelést választottam a puha ágy nyújtotta kényelem helyett. Öt órakor már a tóparton voltam. Mondanom sem kell hiába érkeztem egy órával hamarabb, mint ahogy el lehet kezdeni a horgászatot még így sem én voltam az első. Azért szerencsére a múltkori hely most is szabad volt így le tudtam telepedni oda.
Az elvesztett hal
2011. május 07.
Neubrand Antal

AZ ELVESZTETT HAL

Idén már harmadszor készültem horgászni menni, és bizony az előző alkalmak gyenge eredménye után reménykedtem, hogy végre valami normális méretű halat is tudok fogni. Sajnos az első alkalommal csak egy sügért fogtam. Bár ha a másik oldalról közelítem meg akkor jó dolog is lehet, mert ez volt az eddigi legnagyobb sügérem. Pontosan 20 cm. De nem ezért mentem. Másodszorra viszont egy 20 dkg-s keszeg és egy 30 dkg-s kárász került a szákba. Ráadásul úgy, hogy elvileg két nappal ez előtt volt telepítés. Hozzáteszem másnap volt egy verseny, amit 7 kg keszeggel nyertek meg. Na, ez sem egy nagy eredmény.
Szezonnyitás Agostyánon
2011. április 28.
Darabos Tamás Zoltán

SZEZONNYITÁS AGOSTYÁNON

Ahogy átléptünk március második felébe, csak nem hagyott nyugodni a lelkiismeret, hogy idén még nem sikerül egy halakban bővelkedő kalandot sem papírra vetni. Bár Bokodon már megfogtuk Faterral az év első uszonyosait, de a néhány kárászból álló karcsú zsákmányt mégsem tűzhettük ki büszkén a dicsőség falra. Úgy döntöttünk, hogy ezúttal tutira megyünk és már bevált terepen, az agostyányi Római tavon elégítjük ki, a tél során mértéktelenné duzzadt halfogási iránti vágyunkat. Tavaly ilyen tájt egy fogásokban rendkívül gazdag napot éltünk át ezen a tavon. Talán idén a sors megismétli önmagát... vagy akár még túl is szárnyalhatjuk az előző évben megtapasztalt kalandokat?
Melegebb vizeken
2011. április 16.
Darabos Tamás Zoltán

MELEGEBB VIZEKEN

„Ez a harc lesz a végső!” - dúdolgattam magamban, a még gyerekkoromban, utolsó generációs úttörőként tanult dallamokat, miközben a látóhatáron lassan feltűntek a bokodi hőerőmű óriás, piros-fehér sávos kéményei. Amikor ide érkezik az ember, mintha egyszeriben a régmúlt szocialista időkbe térne vissza. Az egész tavat belengi az iparosodás és az urbanizáció érzése, ahogy elhaladunk, az annak idején még a bányákból csencselt gerendákból megépített, vízen álló kunyhók hada mellett. Az erőmű kifolyójához érve nagyot dobban a lakótelepi ember szíve, hiszen a betontól betonig kijelölt horgászterület ismerősként köszönti a szürke falakhoz szokott horgászt. És ez most nem az irónia helye. Ennek a mesterséges környezetnek is van egyfajta bája, akár az ősvadonnal körülölelt természetes vizeknek. Nem rosszabb itt horgászni, nem jobb, csupán egyszerűen más.
A hobbid a szakmánk! Tetejére