Ez a horgászat is egy beszélgetéssel kezdődött! Még Vácon említettem Tamásnak, hogy kicsit már feedereznék... Ő javasolta a Carplove-ot Gödöllő mellett, aminek a vezetését a barátai vették át. A következő pecát így ide szerveztem. Ahogy lenni szokott, megint nehezen indult a dolog. Kicsit késve tudtam indulni, így csak délben értem a Carplove horgász és pihenőpark kapujába. A bejáratnál megváltottam a napijegyemet és beszéltünk egy pár szót a parkról meg a tavakról. Mert nem csak egy tó van! Rögtön három: az első kettő név szerint Roky meg Bumeráng, a harmadik meg a Big ponty! A kis tavakon igazi élmény pecára lehet számítani, a nagy tó meg a nevéhez méltóan igazi nagyhalas (a tógazda tervei szerint további telepítéssel). Én ma a kis tavak egyikét választottam. A bejárattól egy kicsit még autózni kell a tavakig, de szinte a tóparton lehet parkolni.

Kedvenc módszerünk a method feederezés, egyértelműen sok halat hoz, remek szórakozást nyújt. Hiszek abban, hogy a methodozásnál a legfontosabb a minőségi etetőanyag, a felszerelés többi része kevésbé számít. Azért van még egy fontos összetevő nevezzük tapasztalatnak vagy ösztönnek... Sokszor mondjuk a Zóna budai boltjában, hogy a jó method kaja mellé bármilyen csalit feltehetsz, eredményes lesz. Legyen az lebegő csali - süllyedő csali, élő vagy éppen műanyag. Ezen kívül azt is gyakran emlegetjük, hogy a csalitüskén felkínált csali eredményesebb, természetesebb. Ezeknek a tabuknak a megdöntésére indultunk el a Szászpa horgásztóra Bittó Zoli horgásztársammal.

Különös cím ez egy horgászverseny beszámolójának, de számomra a hétvégén megrendezett Mindenamimethod verseny több volt egy egyszerű megmérettetésnél. Messzebbről indítanám a történetet. A feederversenyek forgatagában létezik egy megkerülhetetlen csapat, akik bármely időjárási körülmények között bármely tavon képesek megtalálni a halakat. Az esetek döntő többségében, ha elindulnak egy versenyen, akkor kupával zárják azt. Természetesen már ez is figyelemre méltó, de ami mégis kiemeli Őket a többi csapat közül, az az, hogy arcoskodásban, hangulatteremtésben és humorban verhetetlenek. Ezekből kitalálható, de azért nevesíteném, a Fortély Teamről van szó. Gyalus „Fortély” Pisty képes egy gyengébb idegzetű horgász agytevékenységét rövid úton leépíteni a szövegelésével, ha mellé, vagy 50 m-es körzetébe ül. :) Kiss „Fortély” István (Kipi) pedig hanyag egyszerűséggel rommá tud verni bárkit a fogásaival.

A viszonylag enyhe télnek köszönhetően, állóvízeink csak nagyon rövid időre, alig 1-2 hétre fagytak be. Akkor is csupán annyira, hogy épp csak horgászni ne lehessen rajtuk. A február pedig kimondottan tavasziasnak mondható, nem ritkán 15 fokos verőfényes napsütésben teltek a napok. A Duna vízhőfoka is lassan emelkedni kezdett, de még mindig csak 6 fok környékén mozgott, ami sajnos még jócskán elmarad attól, hogy jó eséllyel horgásszunk békés halakra. Ezért hát a folyóvízi ember egy élménydús peca kedvéért egy kis tavi pecára kényszerül.

A jó csali egy dolog, nagyon is fontos dolog! De talán még ennél is fontosabb az, hogy hogyan is kínáljuk fel azt a bizonyos jó csalit... Már hosszú ideje, ha pontyhorgászatra indulok, akkor kizárólag az úgynevezett "hajszálelőkés" módszert alkalmazom. Ennek köztudott lényege, hogy a csalink, teljesen elkülönül a horogtól, így a gyanakvó ponty nem azonosítja egy közvetlen veszélyforrással, azaz a "szúrós" horoggal...

Idén május elején második alkalommal ismét megadatott, hogy barátaimmal ellátogassunk a kedvenc vizünkre, az Arizóna Carp Lake-re. Legutóbb március vége táján jártunk itt, azóta keservesen sóvárogtunk nap, mint nap, várva az ismét bekövetkező többnapos túránkat. Ilyenkor aztán nehezen telik az idő, hiába számolja az ember a napokat, heteket, bizony mindig marad számolnivaló. Így nem igazán akartuk elhinni, amikor az indulás napjáig már csak egy pár nap maradt, azt meg végképp nem, hogy már pakolunk és másnap indulunk. De szó mi szó, azért akadt némi teendőnk az elszánt kiküldetés előtt.