Már az elmúlt horgászaton éreztük, tudtuk mindketten: "még nem lehet az utolsó..." Úgy beszéltük társammal akkor, hogy a december még tartozik nekünk egy évzáró közös horgászattal, és persze volt még egy-két jó " téli ötletünk" is, amelyek mind megvalósításra vártak a parton...

A rohanó, munkás hétköznapok és a „hétvégénmindenhovaelmegyek” életvitel pont kezdett rajtam negatív irányban eluralkodni. Aztán az egyik nap, a péceli illetőségű barátom, Hovány Attila javaslatára megbeszéltünk egy pontyhorgászatot. Nem volt apelláta, a helyet lefoglalta, megvolt az időpontunk, így egy teljes szombati nap állt a rendelkezésünkre. Ez nem túl sok, de a terveink szerint a különböző csalik és végszerelékek kipróbálásán kívül, alkalmunk nyílik végre kicsit kötetlenebbül beszélgetni és „beleolvadni” a minket körülvevő „őszbe szökő” természetbe. Aztán a halak majdcsak megzavarják a nagy pihengetést… reméltük. A kis csapatunk Szlanicska Milánnal a kiváló újpesti pontyhorgásszal egészült ki. A hajnali 4-kor, nyelvemet „szénné” égető tűz forró kávé és a szervezetem fáradságot nehezen legyűrő ébredését leszámítva, pozitívan vártam a napot!

Azzal a céllal készült ez az írás, hogy bemutassam, mi hogyan használjuk a Zóna Patron kukorica locsolókat. A horgászvíz kiválasztásakor döntésünk a Háziréti horgásztóra esett, itt van Budapest mellett, szép környezetben fekszik, és nem utolsó sorban mostanában megint kezdenek beletenni halat. Írás közben aztán rájöttem, hogy nem csak a PATRON-ról fog szólni a cikk, hanem a tóról és a hangulatról is.