Az ősz gyönyörű és én újra és újra rácsodálkozom a természet eme nagyszerű körforgására, erre a mesterien komponált, ezerszínű remekműre, amelynek mi természetben járó horgász emberek, nagy örömömre, igen aktív részesei lehetünk. Az október most képeslapba illő, elegáns tarka ruhában, kedves fényekkel örvendeztetett meg minket. Zolival ezúttal, új és ismeretlen helyszínen kezdtük meg a horgásznapot, annak reményében, hogy az új keverékünkkel, sikeresen eredjünk a lehűlő vizeket járó pontyok nyomába...

Aztán a hirtelen a semmiből, újra megszólalt a telefonom és egy kikerülhetetlen mondat a fülembe szólt: 'Szia barátom! Hétfőn egy jó kis feederezés Harsányban?' Erre nem tudtam és nem is akartam nemet mondani!

A horgászat bizonyára mindenki számára mást jelent. Kinek a munka utáni, aktív kikapcsolódás órái ezek, míg másoknak a társasági élet szórakoztató, vadregényes színterét jelenti és minden bizonnyal olyanok is vannak, akik kényszerű vagy választott magányukat „töltik” a halak társaságában. Emlékszem gyermekkoromra, amikor még csupán egy fajta, vékonyka horgász újság létezett és az állami televízió először egy majd kicsit később összesen két(!) adót sugárzott. Nem is sejtettük, hogy mit hozhat számunkra a jövő. Az internet, a mobiltelefon, az információ mérhetetlen felgyorsulása körülöttünk, bizony alaposan átformálta emberi gondolkodásunk. Érezhetően megváltozott ember és természet viszonya, de szerencsére sokan vagyunk még, akik hétről hétre visszatérünk a megnyugvást jelentő „anyatermészethez”. Így történt ez azon a nyár végi napon is…

Délután érkeztem kedvenc horgászvizemre, amely egy új felfedezésre váró helyet rejtett számomra. Már vágyódtam egy kis újdonság megismerésére, hiszen kezdtem kifogyni a pontyos helyekből. Az év elején még szép fogásokat tudtam elérni szokott helyeimen, de egyszer csak kiürült a tó azon része ahol horgásztam. Nem volt kétséges, hogy új hely után kell néznem. A markerezésre rászántam pár alkalmat, hogy megtudjam, vajon mit rejthet a mélység. Sikerült nagyjából megtudni merre vannak az ígéretes helyek. Ezért most itt állok a tó végében és figyelem a természet minden rezdülését, hátha elárul nekem valamit.

A nyári szabadságok letelte után vagyunk, így ideje lenne a Big Fish Teamnek együtt pecáznia egy igazán kellemeset. Igazság szerint egyikőnk sem pihente ki magát és a gondok is csak inkább sokasodnak, mint fogynának, nincs más megoldás, csak a horgászat.

Frici barátom már hetek óta rágta a fülemet, hogy menjünk el Nyíregyháza mellé horgászni, a Verba tanyára, nem fogom megbánni. Sosem értem rá, mindenféle okok miatt, de annyira hiányzott a peca, hogy egy szabadság kivételét megéri a munkahelyen, tehát a péntek miénk. Indulhatunk is, majdnem komplett Big Fish Team formában, Frici, Peti és én.