A fővárosi Duna szakaszról erősen megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a víz itt túlságosan szennyezett, a part teli van kétes eredetű tárgyakkal, szeméttel. Mások ellenben azt mondják, hogy ez a folyó halban leggazdagabb része. Valahol mindkét véleménynek igazat lehet adni. Tény azonban, hogy mióta a csepeli víztisztító megépült és elapadtak a szennyvízbefolyók a víz tisztasága sokat javult, bár ezzel egyetemben a halak egy része is odébb állt. A fővárosi horgászat semmi máshoz nem hasonlatos. Itt nincsenek zöld fák, bokrok, és nem gyönyörködhetünk az ártéri erdők buja rengetegében. Mégis, mikor a sötétség leereszkedik és felgyúlnak a város fényei, csodálatos látványt nyújt a díszkivilágításban pompázó hidak lába közt hömpölygő folyam. Legutóbbi horgászatom alkalmával ezen, a betonteknőbe szorult folyószakaszon tettem próbára szerencsémet.

Amikor az időjárás bekényszerít a meleg szobába - internet ide, internet oda - előszeretettel veszem le könyvespolcomról az évek alatt felszaporodó horgászattal, halakkal, természettel foglakozó könyveim valamelyikét. Az idei karácsony is hozott egy-két fagyokkal „megáldott” napot, így némi fahéjjal és szegfűszeggel elkészített forralt borral felvértezve merültem alá ismét a papírra nyomtatott irodalom klasszikus világába. Itt az I. részben, kissé rendhagyó módon, egy XVII. században íródott könyvhöz készítettem kedvcsinálót, azt remélve minél többen kaptok inspirációt az elolvasásához. Terveim szerint a további részekben a könyv érdekesebb témáit adom majd közre, itt a Horgász- Zóna „hasábjain…”

Kiss Tibor kérésére tesszük ki a 2011-es Sándorfalva Kupa (bojlis verseny) versenykiírást

A Duna folyamatos vízállásának ingadozása miatt, sajnos nem volt lehetőségem a „Folyóvízi kalandok” következő részének elkészítésére, de azért egy évadzáró menyhalazásra még tudtam időt szakítani. Előreláthatólag sajnos valóban az idei év utolsó horgászatán vagyok túl, amit karácsony előtt két nappal sikerült megejteni. A váci szakaszon elbénázott süllő nem hagyott nyugodni. Erre még rájött a horgászok által, oly gyakran érződő vérpezsgés. Mindezek ellenére, mégis spontán bekövetkezett pecának könyvelem el azt a napot, mert eredetileg erre a napra a karácsonyi nagy bevásárlás -amit szerintem egy férfinek sem kell bemutatni :) - volt tervezve. Idén mégsem volt olyan problémás, mint gondoltam. Ebből kifolyólag ara gondoltam, hogy a pár horgásztól kapott információnak -miszerint, eszik a márna a Dunán- utána kell járnom két feederrel. Felvettem a horgászruhámat és a horgászbolt felé vettem az irányt. Csontit és vörösszárnyút vettem, de etetőt nem, így a márnázás kimaradt. Persze páran most biztos hangosan mondják a monitornak, hogy miért nem ólmot raktam a kosár helyett és kész. Nekik üzenném, hogy próbálják meg, de december közepe, vége felé, hiába van jó idő a víz nincs 2 foknál melegebb. Ilyen hideg vízben, etető nélkül borítékolható a betli ténye. Kivéve, ha tudunk egy olyan helyet, ahol van kb. 4-5 méteres vízmélység és tudjuk, hogy oda „állnak” be a halak csapatokba verődve. Ha ez a két tényező hiányzik, nincs annyi kaja a világon, amennyivel oda lehet csalni a halakat.

Már többször megkaptam azt a kritikát, hogy keszegezős történetet sosem közlök le. Sajnos ez igaz. Tőlem valahogy távol állnak a finomszerelékes módszerek és horgászatra szánt szabadidőmben inkább a nagyhalas taktikákat alkalmazom. Van egy vízterület azonban, ahol a keszegezés új értelmet nyer, ez a víz pedig a Duna. Aki ismeri a módszerét a vad sodrásban történő horgászatnak és vállalja a körülményes etetés kialakítását, az nem ritkán két – három kilós lapátdévéreket, termetes jászokat, harcos márnákat és különleges folyami halak sorát kerítheti horogvégre. Persze a víz ereje miatt itt nem lehet könnyű szereléket használni, hiszen a sodrás tovagörgeti a feeder etetőkosarat, elmossa az etetőanyagot. A dunai horgászat megköveteli az erős felszerelést és a bőséges, agyaggal nehezített etetést. Nevezetnénk ezt a horgászmódszert akár folyami nehézkeszegezésnek is... :o)

Amikor tavaly újjászerveződött a hazai Daiwa és Cormoran márkaképviselet, már sejteni lehetett, hogy Magyarországon is - ahogy a világ számos más országában – hamarosan zajos sikereket könyvelhet majd el. A két márka a Magyar horgászok számára persze nem ismeretlen, hiszen ki ne emlékezne a régebbi remek Daiwa botokra és orsókra… Bizonyára sokan kedvelték, szerették meg a Cormoran termékeket is az elmúlt évek alatt. Egyfajta reaktiválásról beszélhetünk tehát, ami a piac diktálta gyors tempó miatt, már igencsak időszerűvé vált. Így nem csupán a véletlen műve, hogy itt a Horgász-Zónán is egyre több és újabb Daiwa és Cormoran termékkel találkozhat a tisztelt érdeklődő nap, mint nap! Köszönhetően ez, az éppen annyira új és fiatal, mint célratörő hazai képviseletnek és persze annak a nagy-nagy érdeklődésnek, amelyet a honi horgászok mutatnak e termékek iránt. Igyekszünk tehát, itt a Zónán a 2011-es évben is színvonalas DAIWA és CORMORAN termékekkel, precíz kiszolgálással és naprakész információkkal szolgálni mindenkinek.