Az év első horgászatát mindig nagy izgalom előzi meg, pláne, hogy egy szabad edzéssel egybekötve ejtettem meg. Végül nem is a megcélzott vízen, hanem a Kána horgásztavon kötöttem ki, ahol a retro húzott ki a csávából!

Ilyenkor április elején a csukatilalom végével, a pergető horgászok népes seregével kiegészülve, újra benépesülnek a kisebb nagyobb álló és folyóvizek partjai. Nincs ez másképp a Zagyva folyóval sem, ahol mostanság az a hír járja, hogy igen sok csuka les prédára a bedőlt bokrok, fák, takarások árnyékából…

Zoli barátommal az interneten éppen a csukapergetésről diskuráltunk. Mesélte, hogy ő rendszeresen jár az Által ér azon szakaszára horgászni, amelyik a Bánhidai Erőmű Hűtőtavába torkollik be. Mesélte, hogy főleg wobblerekkel próbálkozik, mire én felvetettem, hogy mi lenne, ha ki próbálná a jó öreg körforgó villantót. Á, nem bízok én benne... - volt a válasza, de pár nap múlva izgatottan hívott fel, hogy mégiscsak kipróbálta az általam ajánlott műcsalit és egy bő órás horgászattal nem kevesebb, mint hét gyönyörű csukát varázsolt ki ebből a vadregényes kis patakból. Nekem sem kellett több, következő hétvégén már együtt vágtunk neki ennek a lassan csobogó vadvíznek, hogy próbára tegyük szerencsénket.

Túl vagyunk az idei ősz első Tisza-tavi horgászkalandján, ám sajnos a tó nem azt az eredményt hozta számunkra, amire titkon számítottunk. A hirtelen jött tiszai áradás okán zavarossá változott a tározó fekete, tőzeges vize és csupán az eldugottabb, tisztább részekről sikerült pár méret körüli csukát kicsavarnunk. Előttünk állt azonban még egy hétvége, egy újabb esély a szépítésre. Vajon hét nap alatt mennyit javultak a horgászati lehetőségek?

Mivel jelenleg is tart e nemes ragadozó fogási tilalma, így arra gondoltunk, Ti is szívesen olvastok itt a Zóna magazinban egy jó kis csukás történetet. Most, Darabos Tomi barátunk jóvoltából, még ha csak virtuálisan is, de legalább mindannyian újra "csukázhatunk..." Jó szórakozást mindenkinek!

Az idei ősz alkalmával kiemelt figyelmet szenteltem csukás horgászataim során a természetes vizeknek, hiszen számomra jóval nagyobb kihívást jelent vad környezetben becserkészni egy-egy ragadozóhalat, mint egy csúfolt teknőben várni a nagy valószínűséggel bekövetkező kapást. Itt utána kell járni a zsákmánynak, ismerni kell szokásait, búvóhelyeit. Nem elég csupán csónakkal ráállni a tuti törésre és cserélgetni a műcsalikat. Bizony, ez az árkon-bokron átverekedős, hosszú kilométereken át gyalogolós, küzdelmes cserkelő peca az egyik kedvenc módszerem, ha pergetésről beszélünk. Miután túl vagyunk az idei második sikeres Tisza tavi horgászaton, úgy döntötten hogy sorra járom a számomra érdekes Duna és Tisza holtágakat, kihasználva a november végébe nyúló nyár kínálta kellemes időszakot. Tudtam, ilyen körülmények között meg kell dolgozni keményen minden halért, de az emberiséget ugye mindig a kihívások viszik előre... :o)