Idén a Duna rendkívül szűkmarkúan bánt velem. Nem bővelkedem a tavalyihoz hasonló fogásokban és ez kissé elcsüggesztet. Persze nem vagyok az a típus, aki olyan könnyen feladja a próbálkozásokat, így az előző heti sikeres keszegfogást követően hamarosan újra a fővárosi Duna parton találtam magamat. Bár, nagyon örültem a bőséges dévér zsákmánynak, mégis ezúttal márnát szerettem volna fogni. A tavalyi évben igencsak belopták magukat a szívembe ezek a harcos folyami békés halak, és elhatároztam, hogy idén többet foglalkozok majd a becserkészésükkel. A sors mégis úgy hozta, hogy csupán szeptemberben tudtam először célzottan rájuk horgászni.

Tihany számomra sokkal többet jelent, mint egyszerű horgászhely. Gyermekkoromban rendszeresen üdültünk a családdal a félsziget lábánál, itt ragadtam először horgászbotot és itt fogtam meg életem első halát is. Ez volt az a hely, ahol először ébredt meg bennem az ősi horgászösztön... Ahogy múltak az évek, a nyaralások elmaradtak, mégis időről időre visszatértünk a rév mólójára, ahol gilisztával gyönyörű dévéreket, pontyokat, babahallal csalizva pedig süllőt, kősüllőt, angolnát, időnként gardát is fogtunk. Már több mint tíz éve nem látogattunk el ide, így furdalta az oldalamat a kíváncsiság, vajon még mindig olyan jó horgászhely a móló? Hiszen annyi rossz hírt hallani mostanság, hogy nemigen van hal a Balatonban... Nos, csak egyféleképpen tudtam meggyőződni az igazságról, ha útra kelek és annyi év után újra megpróbálok horgászni Tihanyban.

„Mi is jut az ember eszébe az őszről?” Hát mi más, mint elmúlás, a kiöregedés. A természet ilyenkor kiöregedik, és minden ledermed, vagy lelassul. Az éjjelek hosszabbak lesznek, és csodálkozunk, hogy ilyenkor, amikor most már sötét van, nyáron, a strandon úszkáltunk a forróságban. De ennek vége, DE majd egyszer újra eljön a nyár, vagyis nincs vége.:) A természet korforgása az élet alapkoncepciója. Hiszen ilyenkor érik be a föld és pihen minden, hogy tavasszal megújult erővel kezdődjön az év.

A naptár április végét mutatja. A tó vizének lakói a víz melegedését érezvén egyre bátrabban, és új erőre kapva kutakodnak az iszapban. A téli hidegek után nem csoda hogy éhesek, hiszen szervezetük lelassult, óvatosabbak lettek. De még ilyenkor is óvatosak. Ha a víz hőmérséklete már eléri a 16-19 Celsius-t, akkor igazán elemükben lesznek, hiszen ívni kell, készülni kell a pontynászra. De a lakodalom mellett remélem azért ránk, horgász-bajtársakra is fordítanak egy kis időt.

Ahogy átléptünk március második felébe, csak nem hagyott nyugodni a lelkiismeret, hogy idén még nem sikerül egy halakban bővelkedő kalandot sem papírra vetni. Bár Bokodon már megfogtuk Faterral az év első uszonyosait, de a néhány kárászból álló karcsú zsákmányt mégsem tűzhettük ki büszkén a dicsőség falra. Úgy döntöttünk, hogy ezúttal tutira megyünk és már bevált terepen, az agostyányi Római tavon elégítjük ki, a tél során mértéktelenné duzzadt halfogási iránti vágyunkat. Tavaly ilyen tájt egy fogásokban rendkívül gazdag napot éltünk át ezen a tavon. Talán idén a sors megismétli önmagát... vagy akár még túl is szárnyalhatjuk az előző évben megtapasztalt kalandokat?