Alaposan megérezve az utolsó kellemes őszi napok egyikét, egy újabb rapid pecára készültünk Black Cap Robival. A helyszínt tekintve nem variáltuk túl a választást, így a Budapesttől nem túl távoli, ám nagy halakat rejtő tavat vettük célba. A célunk az volt, hogy egy, a lehűlő vizekben is jól működő keverékünket mutassuk be számotokra, na-meg titkon, egyéni feeder-botos, rekordomat is szerettem volna végre megdönteni...

Meghívást kaptam a Balázs-tóra, egy állományfelmérő pecára. Az volt a feladat, hogy tárjuk fel, milyen, mennyi és mekkora halakból áll a rabló állomány. Azt tudtuk, hogy elsősorban fekete sügerek tanyáznak a tóban. Így sokat nem agyaltam a csali arzenálon: ha itt az ősz, akkor Top-Water! És némi gumi a Damiki kínálatából…

Szinte félig sincs a húzós kocsi, könnyedén pattogva veri fel a hajnali csendet a nyirkos talajú parton haladva. Egy táska, egy bot, egy orsó, egy ülő alkalmatosság, halkímélő eszközök, most bőven elég lesz. Ritka pillanatok egyike. Hiányérzetem azonban alaptalan, a mostani módszerhez minden adott, már csak az itteni óvatosan kapó, de robusztus halakat kellene valahogy becsapni... Talán ez lesz az eddigi legnehezebb horgászatom...

Ködbe burkolózott Budai hegyek lábánál, kacskaringós utakon, indultam a kedvenc tavam felé hajnalban. Az üres autópálya jelezte már, hogy az esős reggelen nem leszünk sokan a parton. A szél is hol erősebben, hol pedig szelíden jelezte az ősz bizony beköszöntött...

Kisebb szervezési nehézségek után végre újra közös kiránduláson a Zóna csapat! Ezen a vasárnapon a Harcsa horgásztavat vettük célba, hiszen velem egyetemben, többünk még sosem járt ezen a bányatavon...