A mostani ajánló apropóját, az elmúlt hétvége horgászata adta. Barátommal, Áronnal a Harsányi tavon portyáztunk ismét, és a kapások szünetében, volt időnk a különböző szerelékekről diskurálni. Szóba kerültek azok az apróságnak tűnő kiegészítők, amelyek csupán az első ránézésre tűnnek jelentéktelennek! Mindkettőnk nagy kedvence, a lebegő csalik alkalmazása, vagy a csalijaink balansz állapotba hozása. Sok halat sikerült már kifognunk így, és mindkettőnknek megvannak azok az apró titkai, amelyek hozzásegítenek, kedvenceink merítőbe tereléséhez...

Idén szeptember elején kis nyári pihenés után rászántuk magunkat, hogy kellene egy jót bojlizni egy ismeretlen pályán. De vajon hol?! Ez volt ám a nagy kérdés! Kis tanakodást követően mondom Peti barátomnak, hogy lépjünk „Black Cap” nyomdokaiba és menjünk le Zalacsányba. Eljött hát a nagy nap. Csütörtökön délelőtt el is indultunk a kiszemelt helyre. Első elképzelésünk szerint a Zalacsányi bojlis tóra mentünk volna, de sajnos egy kis gubanc miatt Pölöskén kötöttünk ki.

Method horgászataink során azt vettem észre, hogy az etetőanyag beállítása és a halak megtalálása a legfontosabb. Ezek után már csak élvezni kell a pecát, nem kell sokat variálni. Legutolsó két horgászatom alkalmával ez nem így volt, nagyon nem így volt. Az volt a szituáció, hogy nem jött a hal. Láttam a halakat, rájuk dobtam, tudtam a távolság nem rossz, csak éppen nem vették fel a szokásos csalit, a szokásos horogelőkén.

Újra Harsány volt az úti cél! Emlékszem, álmosan bámultam ki az „anyósülésről” a kora hajnali sötétségre, amikor az futott át a gondolataimban, hogy ma pontosan negyedszer indulok "Borsodba". Valamitől furán hatott minden, a néptelen autópálya is titokzatosnak tűnt. Mint egy hosszú, kanyargós „csúszda”, úgy vitt minket le, egész a „vízig”, de az útszéli táblák és épületek felettébb gorombán suhantak el mellettünk. Áron stabilan fogta a kormányt, a "tempomat" besegített, de éreztem rajta, hogy nagyon ott lenne már. Csak remélni tudtam, hogy a varázslatos víz, amely elhozta barátom számára a nagy pontyokat, hozzám is kegyes lesz. Még sötétségben érkeztünk, nem is csoda hát, hogy mi voltunk az elsők a parkolóban.

A nemrég megjelent METHOD FORRADALOM című kiadványunk egyre népszerűbb, az újabb és újabb hozzánk beérkező beszámolók pozitív hangvétele, a számtalan kedvező visszajelzés, nem érdemtelen és nem is véletlen! Tény, hogy szinte naponta kapjuk a híreket: "forradalom van"! Olyan horgásztársak is "váltottak", akik eddig nem szívesen szakítottak a számukra ezidáig megszokott módszerekkel... A minap, kedves jó barátaimmal látogattam el Akasztóra, ahol a méltán híres "sziki-pontyokból" kívántunk pár példányt fotóalanynak invitálni az augusztusi végi napsütésben...

Tény, ami tény, egy ismeretlen vízterületen eredményesen horgászni, nem épp egyszerű mutatvány...főképp akkor nem az, ha nagy az emberen a "nyomás". Miért? Mert többféle módszerrel is készül, mert bizonytalan az időjárás, mert új felszereléseket is kipróbál, mert kevés az idő, mert ez a víz a Balaton... Halat kellene fogni, "kattogok egyre", majd vegyes érzésekkel rámolom össze saját cuccaimat és veszem magamhoz az új "tesztalanyokat". Szerencsémre, már az induláskor, remek pedagógiai érzékkel nyugtat le "balatoni mentorom", Nagy András - akivel útnak indultam - valahogy így: "Nem kell a para Robikám, inkább dobjál be egy papucsot meg egy szendvicset, aztán indulhatunk..." Igaza is van...