A method forradalom zászlaja alatt megrendezésre került az első Zóna Method party rendezvény, ahol egy jó peca közben lehetőség nyílott a tapasztalatcserére, tanulásra. Olyan tavat választottunk, ahol a jó halbőség mellett, viszonylag közel horgászhatunk egymás mellett, így könnyebben tudtunk egymásnak segíteni. A rendezvényen Kurucz Dávid feeder versenyző, az XM method feeder verseny etetőanyagok egyik kiagyalója volt a "szakkommentátor".

Minden horgászban ott van a versenyszellem, ez nem csak a versenyen, hanem amikor több horgász ül egyszerre a vízparton, akkor is előjöhet. Kiváló bojlis barátommal látogattunk el a jászteleki Eldorádó horgásztóra, ahol kivételesen mind a ketten feeder botot ragadtunk.

Kedvenc módszerünk a method feederezés, egyértelműen sok halat hoz, remek szórakozást nyújt. Hiszek abban, hogy a methodozásnál a legfontosabb a minőségi etetőanyag, a felszerelés többi része kevésbé számít. Azért van még egy fontos összetevő nevezzük tapasztalatnak vagy ösztönnek... Sokszor mondjuk a Zóna budai boltjában, hogy a jó method kaja mellé bármilyen csalit feltehetsz, eredményes lesz. Legyen az lebegő csali - süllyedő csali, élő vagy éppen műanyag. Ezen kívül azt is gyakran emlegetjük, hogy a csalitüskén felkínált csali eredményesebb, természetesebb. Ezeknek a tabuknak a megdöntésére indultunk el a Szászpa horgásztóra Bittó Zoli horgásztársammal.

Idén május elején második alkalommal ismét megadatott, hogy barátaimmal ellátogassunk a kedvenc vizünkre, az Arizóna Carp Lake-re. Legutóbb március vége táján jártunk itt, azóta keservesen sóvárogtunk nap, mint nap, várva az ismét bekövetkező többnapos túránkat. Ilyenkor aztán nehezen telik az idő, hiába számolja az ember a napokat, heteket, bizony mindig marad számolnivaló. Így nem igazán akartuk elhinni, amikor az indulás napjáig már csak egy pár nap maradt, azt meg végképp nem, hogy már pakolunk és másnap indulunk. De szó mi szó, azért akadt némi teendőnk az elszánt kiküldetés előtt.

November közepére minden meteorológiai oldal egyetértett abban, hogy a hónap utolsó hetével bizony vége az ősznek. Az előrejelzéseket és a naptáramat összevetve arra jutottam, hogy még három napom van, hogy megejtsem az év utolsó horgászatát. Ebből kettő viszont már be volt táblázva! Tehát egyetlen nap jöhetett szóba... Azért reggelente már igencsak elkélt a vastag kabát, és örökkévalóságnak tűntek azok az órák, amíg az erőtlen napsugarak végre szétoszlatták a hajnalban leszálló ködöt. Annak ellenére, hogy foggal körömmel ragaszkodtam az aznapi pecához, nem siettem. Az egész napot rászántam, hogy egy olyan horgászattal zárjam az idényt, ami elegendő tartalékot ad a tél átvészelésére. Végül az időjárás sokunkat megtréfált. Mint később kiderült, bőven lett volna időm még egy és még egy utolsó horgászatra a megenyhült decemberben.

Kikből lesznek a specialisták? Kikből lesznek a hosszú távon eredményes horgászok? Kik válnak egy-egy módszer szakértőivé? Azt gondolom nem tévedek, ha azt mondom: azokból akik a legtöbbet teszik érte... Látva egy-egy horgász folyamatos sikereit, olykor mindannyian elgondolkodunk azok okain. Hogy csinálja? Szerencséje van? Úgy vélem a szerencse, nem más mint az akarat találkozása a lehetőséggel! A szerencse tehát nem önálló életet él. Annak adataik meg, aki - mint említettem - tesz is érte! Az alábbi sorokon keresztül kövessétek Ti is nyomon, Toman Áron barátom nem éppen szokványos kalandjait nagy figyelemmel. Áronban, olyan elszánt feeder horgászt ismertem meg, akinek akaratereje, érdeklődő, örökké fejlődni akaró, és képes karaktere, példaértékű lehet mindannyiunk előtt. Black Cap