Szeretünk együtt horgászni, ki-ki a saját cuccaival, stílusában. Én továbbra is a method feedert nyomtam ezen az újabb baráti pecán is. Úgy sikerült, hogy megint hasznos tapasztalatokkal gazdagodtam!

Amikor azt hisszük, hogy egy horgászmódszert már megtanultunk, és igazán profi alkalmazói lettünk, mindig jön egy megmagyarázhatatlan törés, ami merőben megváltoztatja az addigi rutint. A bevált csalik, és a begyakorolt mozdulatok egyszer csak cserbenhagynak, nem jönnek az eredmények, elbizonytalanodik az ember. Van egyáltalán hal a vízben? Tesszük fel a kérdést. Ha szerencsénk van, rájövünk hamar a megoldásra, de sok esetben csak évek múlva tudjuk meg, mit kellett volna másképp csinálnunk.

A természet lassan alakot bont, és felkészül a téli vegetációra. Változik az idő, a természet, és vele változik a pontyhorgász is… Álmosan kitekint, az ablakon még sötét van, csend honol. Nem zavarta meg az éjszakát semmi nem kívánatos dolog. Komótosan összeállítja felszerelését a horgász és elindul a rejtélyes ködben. Furcsa érzések kavarognak benne, a választ még nem tudja. De érzi, hogy ott kell, legyen, ahol ő és a természet újra egymás előtt állhat. Lelke nem nyugszik, folyamatos érzések törnek benne elő…

Miért van olyan kevés női horgász? Kezdem, már érteni, hiszen ha nincs valami, ami átlök a nehezén, akkor talán már én is abbahagytam volna... Ám, ha már a másik oldalon vagy, a horgászat magával ragad és nem enged...

Az ősz gyönyörű és én újra és újra rácsodálkozom a természet eme nagyszerű körforgására, erre a mesterien komponált, ezerszínű remekműre, amelynek mi természetben járó horgász emberek, nagy örömömre, igen aktív részesei lehetünk. Az október most képeslapba illő, elegáns tarka ruhában, kedves fényekkel örvendeztetett meg minket. Zolival ezúttal, új és ismeretlen helyszínen kezdtük meg a horgásznapot, annak reményében, hogy az új keverékünkkel, sikeresen eredjünk a lehűlő vizeket járó pontyok nyomába...