Idén május elején második alkalommal ismét megadatott, hogy barátaimmal ellátogassunk a kedvenc vizünkre, az Arizóna Carp Lake-re. Legutóbb március vége táján jártunk itt, azóta keservesen sóvárogtunk nap, mint nap, várva az ismét bekövetkező többnapos túránkat. Ilyenkor aztán nehezen telik az idő, hiába számolja az ember a napokat, heteket, bizony mindig marad számolnivaló. Így nem igazán akartuk elhinni, amikor az indulás napjáig már csak egy pár nap maradt, azt meg végképp nem, hogy már pakolunk és másnap indulunk. De szó mi szó, azért akadt némi teendőnk az elszánt kiküldetés előtt.

Idei elsõ túránk színhelyéül a Biatorbágy melletti Arizóna Carp Lake (régi nevén Bia IV-es tó) tavat választottuk. A horgászatra március 13-16 közötti időpontban került sor az új 2/2 számozású bojlis állason. Sokat horgászott tó ez, megpróbáltunk túljárni ismét a halak eszén!

Idén szeptember elején kis nyári pihenés után rászántuk magunkat, hogy kellene egy jót bojlizni egy ismeretlen pályán. De vajon hol?! Ez volt ám a nagy kérdés! Kis tanakodást követően mondom Peti barátomnak, hogy lépjünk „Black Cap” nyomdokaiba és menjünk le Zalacsányba. Eljött hát a nagy nap. Csütörtökön délelőtt el is indultunk a kiszemelt helyre. Első elképzelésünk szerint a Zalacsányi bojlis tóra mentünk volna, de sajnos egy kis gubanc miatt Pölöskén kötöttünk ki.

Az egyik előző cikkben bemutatott Rocket Feeder szereléket megnézzük használat közben is, ellesve azokat az apró trükköket, melyek a sikerhez, a kánikulában a vízfelszín közelében úszkáló pontyok megfogásához vezetnek. A mély bányatavak gyorsan melegedő felső vízrétege gyakran már májusban is felcsalogatja a pontyokat a mélyebb, hideg vizekből, a rocket feeder ilyenkor is eredményesen használható!

Tény, ami tény, egy ismeretlen vízterületen eredményesen horgászni, nem épp egyszerű mutatvány...főképp akkor nem az, ha nagy az emberen a "nyomás". Miért? Mert többféle módszerrel is készül, mert bizonytalan az időjárás, mert új felszereléseket is kipróbál, mert kevés az idő, mert ez a víz a Balaton... Halat kellene fogni, "kattogok egyre", majd vegyes érzésekkel rámolom össze saját cuccaimat és veszem magamhoz az új "tesztalanyokat". Szerencsémre, már az induláskor, remek pedagógiai érzékkel nyugtat le "balatoni mentorom", Nagy András - akivel útnak indultam - valahogy így: "Nem kell a para Robikám, inkább dobjál be egy papucsot meg egy szendvicset, aztán indulhatunk..." Igaza is van...