Idei első sikeres márna horgászatom után már türelmetlenül vártam a következő találkozást ezekkel az ádázan küzdő folyóvízi harcosokkal. Úgy terveztem, hogy az augusztust javarészt a márnák becserkészésére szánom rá, de nem oly módon, hogy egy előzőleg halat adó helyre ráülök, hanem minden horgászat alkalmával új helyszínen teszem próbára szerencsémet, ezáltal mind jobban megismerve a halfaj szokásait. A betonba zárt fővárosi Duna szakasz után választásom egy sóderos, kavicsos, vadregényesebb területre esett, ahol Dani barátom a korábbi években rendkívül szép halakat segített partra. Az évek óta tervezett közös pecának végül most jött el az ideje, mikor egy rendkívül szeles, borongós délutánon vonatom begördült a vasútállomás peronjára, majd gyors léptekkel vettem irányba a barátommal előre megbeszélt találkozó helyet.

Nagy érdeklődéssel olvastam szeptember közepén az írást a Middy prémium kategóriás matchbotjáról. Tapasztalat híján, a képeket nézegetve jó kis pontyos botnak tűnt. Az angol tervezést ismerve egy olyan pálcát képzeltem el, ami könnyedsége révén fokozott élvezetet nyújt a tavi pontyok fárasztásakor. Annak ellenére, hogy tényleg erre találták ki, ezek a gondolatok az első horgászat alkalmával szertefoszlottak…

Nem is oly rég történt, valamikor szeptember közepén, hogy csapatban megnyertük a Minden Ami Feeder Páros Nagydíjat a Rab tavon, így ezen felbátorodva indultunk a következő páros Rab tavi versenyen is november elején. Bár a kihúzott hely megegyezett a korábbival, ennek ellenére nem sikerült a saját magunktól elvárt szintet teljesítenünk. Csak másodikak lettünk szektorunkban. A különbség oka egyértelműen a késő őszi időjárásban és a lehűlt vízben keresendő. Egész egyszerűen más dolgok működnek a vízhőfok csökkenésével, mint melegben. Csökken a táplálék felvétel és a halak mozgása is belassul. Már nem mozognak a tó egész területén, nehéz rájuk akadni. A feladatot nehezíti, hogy a késő őszi szikrázó napsütésben a víz felső rétege felmelegszik, aminek egyenes következménye, hogy a halak is ebben a vízrétegben érzik jól magukat.

Az idén első ízben megrendezésre kerülő HORGÁSZ SHOW, 2012. november 9-én nyitotta meg kapuit a SYMA Rendezvény és Kongresszusi Központban. A megelőző hónapokban a televízión, rádión, interneten és óriásplakátokon is hirdetett rendezvény sok szempontból úttörőnek számított. A pontyos vonal alternatívaként, a szélesebb közönség megmozgatását a zászlajára tűzve, egy olyan 3 napos kiállítás vette kezdetét, amely a horgászatot, mint családi szabadidős tevékenységet igyekezett komplexen bemutatni és népszerűsíteni. Sok színes program, kiállítás és vásár, valamint kifejezetten hasznos bemutatók is voltak ezen a rendezvényen.

2012. november 4-én került megrendezésre a Szekeres Tibor vezetésével működő mindenamifeeder portál, már-már szokásosnak mondható, szezonzáró páros horgászversenye. A helyszín nem meglepő módon a RAB-horgásztó volt, ahol a lassan mögöttünk maradó szezonban, már számtalan jól sikerült, halban gazdag verseny lebonyolítására került sor. A szabályok, szektorok teljesen egyértelműek voltak, így minden megjelent csapat reménykedve ült le a kora reggel kisorsolt helyére. Erre a versenyre, nagy örömömre, újra társamnak tudhattam Molnár Zsanettet, akit bizonyára – feeder botos körökben – nem kell külön senkinek sem bemutatni. Mindketten bizakodva foglaltuk el a „hosszú oldal” középső részén található rajthelyünket és izgatottan készültünk a 6 órás versenyre…

Az első részben megkezdett gondolatmenetet folytatva, ma már több horgásztársamhoz hasonlóan, én magam is szívesen horgászok feeder bottal, célzottan Amurra. Meg kell jegyezni – habár, ma már rendszeresebb vendégnek mondható a horgon - kezdetben, csupán a „bojlisok” és a pontyhorgászok járulékos halaként találkozhattunk vele a partokon. Akkoriban még, az elsőre furcsának tűnő szokásokkal rendelkező, „szárazra” került „jövevény”, éppoly érdeklődve szemlélte a külvilágot, mint ahogy, mi Magyar horgászok, magát a halat… Aztán az évek alatt, az Amur „ázsiója” folyamatosan növekedett, így egyre többen és többen lelték örömüket a sportosan küzdő „növényevő” kifogásában. Ennek (is) köszönhetően, egyre másra szaporodtak az amurozás legkülönfélébb kiegészítői az üzletek polcain, majd a horgászcuccaink között. A rezgőspicces módszer adta „lefinomítás”, a megfelelő etetési technikák kidolgozása, alkalmazása és a hajszálelőkén felkínált csalik használata egyre több kapást eredményezett.