Végre április… sóhajtok fel, miközben a naptáramra tekintek. A hosszúra nyúlt tél és az azt követő hirtelen jött meleg, valamint a csuka tilalmi idejének lejárta, alaposan megemeli a pulzusom… Munkahelyi egyeztetések, és egy vállalkozó kedvű, remek horgászbarát csatlakozása, lehetővé tette, hogy 2012. április 2-án, végre útnak induljak a Tisza Tóra.

Valahogy ebben az évben szinte az összes nemzeti ünnepünk hétvégére esett, így alig akadt egy-egy bónusz nap, amikor az ember megszabadult volna a monoton munka terhétől. Sajnos a karácsony sem úszta meg a hétvégét, így csupán egy hétfői nap állt rendelkezésemre, hogy a családi ünnep zsivaját némiképp kiszellőztessem fejemből. Nem volt kérdés, hogy Bokodra fogok kinézni, hiszen itt az előző két alkalommal sikerült belekóstolnom a fekete sügér horgászatába, ami rendkívüli módon felcsigázta érdeklődésemet. A szép derűs időt kihasználva húgommal kifuvaroztattam magamat az erőműtó meleg vizes csatornájára.

Ahogy mondani szokás, a puding próbája az evés. Az úszóé pedig a horgászat. Hosszas méregetés és „laboratóriumi” vizsgálat után eljött az ideje, hogy élesben is kipróbáljam a Middy csonti kosaras úszóit. Mivel angol termékről van szó, nem csoda, hogy elsősorban angol horgászoknak is tervezték. Valljuk be, az ottani körülmények homlokegyenest mások, mint itthon. A legtöbb filmen, amit angliai tavi horgászatokról láttam, feltűnt a nagyon rövid ereszték, mind rakós, mind matchboton. És persze az ehhez passzoló rövidke úszók.

A természet épphogy ébredezik, a vizek partjai felettébb „fakó” arcukat mutatják a korán kimerészkedő horgásznak. Nincs ez másképp a Tisza Tavon sem… a nádas még sárgás-szürkés, és a téli alacsony vízszint komor, „kisvizes”, legtöbbször saras partszegélye várja az idelátogatót. És mégis! Amikor az éves Tisza Tavi engedélyem becsúsztatom az Állami jegyem mellé, a többi igazolvány közé, valami furcsa bizsergés járja át a testem. Menni kell és kész!

Aki télen szögre akasztja felszerelését, általában nagy jelentőséget tulajdonít az év első horgászatának. Amikor az ember újra horgászként érkezik a partra, sokszor hajlamos már-már túlmisztifikálni az alkalmat. Mindig elhangzik, hogy ilyenkor az apró bodorkáknak, keszegeknek is ugyanúgy kell örülni, mint a nyár pontyainak, mégis szeretnénk most is nagyot fogni. Vagy ha nagyot nem is, hát sokat… Mintha ez az egyetlen alkalom meghatározná az egész szezon eredményét. Jellemző, hogy ilyenkor túlzottan felkészülünk a horgászatra. Nem vesszük figyelembe, hogy akármennyire is lekívánkozik a pulóver, még nincs nyár. Tavasz is alig.

Egy angol webáruház kínálatában találkoztam először ezzel az úszóval. Nyugtázva, hogy ilyen is létezik, nyomtam egy „vissza” nyilat, majd folytattam a keresgélést. Mivel az egyszerű dolgokat szeretem, az etetőkosárral kombinált waggler nekem kicsit soknak tűnt. Annak ellenére, hogy korábban már használtam Middy termékeket, és kedvelem is azokat, elég bizalmatlanul szemléltem a furcsaságot. Később egy horgászbolt polcáról leemelve vehettem kézbe. Szemügyre véve azonnal kérdések sora fogalmazódott meg bennem.