Gyermekkoromban rengeteget horgásztam a tatai Derítő tavon, hiszen faternak évekig erre a vízterületre volt érvényes engedélye. Úgy emlékszem, hogy annak idején egyetlen alkalommal sem maradtunk zsákmány nélkül. Bár nagy testű halakat nem sikerült elcsípnünk, a napi két elvihető pontyot és néhány kárászt, keszeget minden alkalommal sikerült megfogni. A szemközti magas partra rendszeresen kijártunk pergetni szúnyogos nyári estéken. Fehér twistereinkre, sárga hátú wobblereinkre vadul martak rá az éhes csukák és süllők. Tavaly óta terveztem, hogy újra lenézek horgászni a megye legnevesebb tavára. Tavasszal már magaménak tudhattam egy próbálkozást, de akkor sajnos nem jártam sikerrel. Csupán frissen telepített ponty ifjoncokat sikerült fognunk, amik a kilót sem verték. Bezzeg a sok sporthorgász egymás után tette az apró halacskákat a szákba.

Szeretem ezt az időszakot, mindig magával ragad az ősz. Változik az idő és a természet, a halak is felkészülnek a téli szezonra. Talán mégsem véletlen, hogy a tavaszi és az őszi szezon mindig olyan más. Mindig tud valami különlegeset nyújtani, és most a jó időből is kaptunk rendesen. Utazásaim során szeretek az autóban ülve nézelődni és megdöbbentem, hogy mennyi ember megy horgászni rajtam kívül. Nem hiába a természet szeretete a szép fogások és nagy fárasztások hallatán mindenkinek megjön a kedve a horgászathoz. A közeli horgászbolt polcain szinte alig maradt néhány kiló etetőanyag annyi ember ment pecázni. Azért sikerült megszereznem, ami kellett, és ha fogy az etetőanyag, akkor eszik is a hal?! Ha lehetőségem adódott, azonnal nyúltam a szerkóm után és horgászni mentem.

Ha beköszönt a november és ezzel együtt az igazi (horgász) embert próbáló zordabb idő, akkor főként a ragadozó halakat veszem célba. Élő hallal csalizva úszóval vagy fenekezve próbálkozom, de legtöbbször azonban mégis a sportos pergető horgászat előnyeit igyekszem ilyenkor előtérbe helyezni. Az elmúlt évek alatt sok kiváló horgásszal volt módom megismerkedni, akiknek kitartása, helyismerete és a rablóhal horgászatában szerzett jártassága mindig is lenyűgözött. Gál Krisztián barátom Jászladányban lakik, kedvenc vize a Tisza és a nagy folyó környékén található holtágak és csatornák vad világa...

Ricsi barátomat nyár elején láttam vendégül egy tavi pontyozás alkalmával. Dunai horgász lévén, ismeretlen volt számára a terep és a módszer, mégis sikerült elcsípnie egy tizenkét és feles tőpontyot, ami élete eddigi legnagyobb fogásának bizonyult. Hatalmas élményekkel tért haza, és ígéretet tett, hogy még ebben az esztendőben visszahív engem egy hosszú hétvégére az Esztergom alatti Duna szakaszra. Már többször vendégeskedtem náluk és rendkívül különleges halakat fogtunk együtt azon a részen.

A körforgók és a támolygó villantók hosszú évek óta népszerűek a horgászok körében. Az elmúlt évtizedek folyamatos fejlesztéseivel a gyártók új csali típusok egész sorát rakták a horgászboltok polcaira, e két klasszikusnak számító műcsalit azonban nem sikerült kiszorítani a pergetőtáskákból, még mindig a csukákra vadászók első számú kedvencei!

Mondják csak süllőnek is, van aki fogas süllőnek hívja, de akad aki csak fogasozik. Ez a tiszteletteljes megszólítás azonban csak a másfél kiló feletti süllőknek dukál. A hazai sügérfélék legnagyobbra növő képviselője, a tavak, valamint a lassú és gyorsabb folyók félénk ragadozója süllő. Teste enyhén lapított, nyúlánk, az állóvizekben élők valamelyest zömökebbek. Háta szürkészöldes, inkább kékes, vagy olajzöld. A jellegzetes sötétszürke csíkok ezüstös oldalának közepéig húzódnak le, hasa szinte hófehér. Szemei nagyok, hátúszója osztott, két részből áll, a farokúszó töve finoman pettyezett. Kopoltyúfedője éles, fogazata rendkívül erős.