Hamar jön már az este, a horgászember legtöbbször fagyott ujakkal, fejét lehajtva pakolássza felszereléseit, és vagy százszor megfogadja magában, hogy ez már valóban az utolsó volt az évben... Aztán eltelik pár nap és újra jó híreket kap: Pontyokat láttak mozogni a tó közepén! Nincs mese tehát: menni kell!
Ki tudja miért, mi megszállott horgászok, olykor nyakunkba véve vaskos kilómétereket, képesek vagyunk az ország legtávolabbi pontja felé venni az irányt, ha pontyszagot érzünk... A szinte karnyútásnyira levő tavak, mintha épp közelségük miatt veszítenék el a varázsukat, pedig... Pedig, éppen a gyors és sikeres horgászatok páratlan színterét jelenthetik számunkra a közeli vízek!
Mindenhogy jó horgászni, de ha az ember a testvéreivel jut le a vízpartra, annál kevés jobb van! Bazsiék a Zoltán és Diána tavon próbáltak két beszélgetés között pontyot fogni. (Vagy két ponty között beszélgetni)
A nyár közepe általában tartogat egy-egy jó pontyos túrát számomra, amelyeken a magamfajta horgászember, teljesebben megélheti a vízparti lét nagyszerű élményét. Ezúttal Zónás kollégámal Sly-al indultam el, és igyekeztük alaposan "kimakszolni" az előttünk álló pár napot. Az alábbi sorokon és képeken keresztül számomra is újra megelevenednek a történtek, titkon azt remélve, hogy ti is tudtok belőle pár hasznos gondolatot meríteni!