Reggel 5 óra van. Még sötét. Halványan világító lámpám fényében hunyorogva fürkészem az este fellocsolt füvet. Harmatgiliszta után keresgélek lassan, vigyázva, nesztelenül lépkedve a nedves fűben. Már 3 szép szálam van, de még kéne pár darab biztosítéknak. Végre egy önfeledten összeölelkező páros kúszik be látószögembe. Visszakapom a fénycsóvát, számba veszem a lámpát, és hirtelen páros kézzel csapok le. Rövid huzavona után mindkét giliszta a dobozkámban landol. Ennyi már elég lesz egy gyors pecához. A Bem téri befolyóhoz épp együtt érkezem Ricsivel. Jani csak 15 perces késéssel fut be. Gyors üdvözlés, és már csobbannak is a hungarocell úszók. Az első szektor a legjobb ilyenkor. A másodikban ritkábban, de nagyobbak jönnek. Ezen a napon is sikeresek vagyunk. Mindhárman akasztunk jaszkót. Ahogy a nap egyre magasabbról szemlél minket lazítunk egy kicsit, a kapások is abbamaradnak. Letesszük a botokat, és sztorizgatunk. Ugratjuk egymást, és fuldokolva kacagunk a hét közben összegyűlt poénokon. 10 óra felé, aztán mindenki hazafelé veszi az útját.

Az idei ősz alkalmával kiemelt figyelmet szenteltem csukás horgászataim során a természetes vizeknek, hiszen számomra jóval nagyobb kihívást jelent vad környezetben becserkészni egy-egy ragadozóhalat, mint egy csúfolt teknőben várni a nagy valószínűséggel bekövetkező kapást. Itt utána kell járni a zsákmánynak, ismerni kell szokásait, búvóhelyeit. Nem elég csupán csónakkal ráállni a tuti törésre és cserélgetni a műcsalikat. Bizony, ez az árkon-bokron átverekedős, hosszú kilométereken át gyalogolós, küzdelmes cserkelő peca az egyik kedvenc módszerem, ha pergetésről beszélünk. Miután túl vagyunk az idei második sikeres Tisza tavi horgászaton, úgy döntötten hogy sorra járom a számomra érdekes Duna és Tisza holtágakat, kihasználva a november végébe nyúló nyár kínálta kellemes időszakot. Tudtam, ilyen körülmények között meg kell dolgozni keményen minden halért, de az emberiséget ugye mindig a kihívások viszik előre... :o)

Első két sikeres próbálkozásomon felbuzdulva, nem tudtam megállni, hogy idén még egy alkalommal vissza ne térjek a délegyházi tavakra egy nyárbúcsúztató feketesügér pergetés erejéig. Elhatároztam, hogy ezúttal nem csak a már beállt módszerekkel fogom üldözőbe venni ezeket a falánk rablóhalakat, hanem kipróbálok több, számomra még újnak számító trükköt, ezzel is csiszolgatva horgásztudásomat. Alaposabban felszerelkeztem különféle plasztik férgekkel, rákokkal és ezúttal sem felejtettem otthon a felszínen járó poppereket és egyéb kütyüket. András barátommal hatalmas elvárásokkal szálltunk ki gépjárművünkből, hogy a rendkívül forró, kánikulába hajló nyári napsütés ellenére próbára tegyük szerencsénket ezen az elbűvölő környezetben elterülő tórendszeren.

Az idei évben első alkalommal megrendezésre kerül a HORGÁSZ-ZÓNA „Black Box” pergetőverseny! Miért? Hogy kiderüljön hasonló csalikkal ki a legjobb, ki tud leggyorsabban alkalmazkodni a váratlan körülményekhez… és, hogy miért találtuk ki ezt: Legtöbbünk a bevált szerelékével, műcsalijával horgászik, megtanulta annak vezetési technikáját, érzi minden rezdülését. Ez egy olyan különleges alkalom lesz, ahol egy véletlenszerűen kapott csalihalmazból kell gazdálkodni és kapásra bírni a ragadozókat. Csatlakozz Te is ehhez a kísérlethez, hisszük hogy mindannyian sokat tanulunk belőle. „Black Box” csalidoboz: Különböző típusú műcsalikat csomagolunk egy lezárt „fekete dobozba”. Minden versenyző választ egy dobozt és annak a tartalmával kell horgásznia. Ezen kívül saját műcsalival csak a „B” szektorban lehet horgászni (mindenki fog mindegyik szektorban horgászni). A csalik között gumihalak, twisterek, wobblerek lesznek. Súlyaik maximum 30gr-ot érik el. Ólomfejeket és Not-a-knot kapcsokat mindenki hozzon magával. Időpont: 2011. október 16. (Vasárnap) Helyszín: Robinson-szigetek Szécsény.

Általában, hogy melyik vízterületre megyünk horgászni, jelentősen befolyásolja eredményességünket, hiszen míg az intenzíven telepített tavakba sokszor heti rendszerességgel tesznek halakat, addig a kisebb horgászkezelésű vizekbe csak ősszel kerülnek új lakók. Mégis az ember sokszor vágyik a kisebb, eldugottabb tavacskákra, hiszen itt nincsen zsúfoltság, nincsen hangzavar, keresztbe dobálások, kapásjelző sípolás, csak a pőre természet, a nyugalom és a harmónia.

Munkám kapcsán szeretett Balatonomat érintette utam, így beiktattam a feszített munkatervbe egy másfél órás kis pihentető cserkelést. Ezúttal nem a kikötők apró agresszorait akartam lencsevégre kapni - nagyravágyóbb célokat tűztem ki. Barátom, nyaralása alatti mesébe illő sügérfogásokról számolt be. 30 centiméteres, és több 25-26 centiméteres sügért sikerült elkapnia a déli parton a nádasok öblözetében. Gyerekkoromban a kikötőkben ugyan mindig jelen volt a sügér, de a nádasokban, hínárosokban soha nem találkoztam velük. Úgy 3 éve azonban, a nagy 40 fokos nyári forróságban furcsa megfigyelést tettem...