Tisztelt horgásztársaink! Március 28-án, pénteken, a ZÓNA-BUDA (III. ker. Szentendrei út 89-93) és március 29-én, szombaton, a ZÓNA-PEST (XIII. ker. Gyöngyösi sétány 8.) nyílt napot tart a STÉG szakértő csapata! A magyar STÉG márka a pontyhorgászok számára kínál jó minőségű, fogós csalizó és etető csalikat. A nyílt nap jó lehetőség ezek megismerésére, a felmerülő kérdések megbeszélésére. Szeretettel várunk mindenkit a STÉG és a ZÓNA csapata!

Sajnos minden évben szólnak híradások azokról a szomorú és egyben megdöbbentő tényekről, hogy beszakadt a jég ennyi meg annyi horgász alatt és eltávozott az élők sorából. Kérdezem én, miért ilyen felelőtlenek az emberek és miért játszunk a saját életünkkel? A tél nem olyan hosszú időszak, hogy ne tudjunk egy kicsivel jobban odafigyelni a parton magunkra...

Szeretettel köszöntünk mindenkit ezen a - talán mondhatom nyugodtan - rendhagyó kerekasztal beszélgetésen, ahová valódi forradalmárokat hívtunk meg. Külön köszönöm nekik, hogy időt és energiát nem sajnálva feltámadtak poraikból és elfogadták a meghívásunkat. Itt van velünk Che Guevara, Nelson Mandela, Bob Marley és a nagy öreg, Karl Marx is. Uraim! Mi is épp egy forradalom küszöbén állunk a Method forradalomén. Arról kérdezem Önöket, mint elismert szakértők, segítsenek, mitől működik egy forradalom?

Az erdei ösvényen, ami egy eldugott, Zagyva folyón átívelő rozoga híd tövéhez vezet, már az őszbe csavarodott színpompás falevelek fognak körbe és a hűvös szél, amely végigkísért az úton mind azt sugallják ez bizony már ősz...

„A természet iránti rajongó szeretetből, de azért is, mert íróasztal mellett, négy fal között töltött fárasztó munka után csak a tiszta friss levegőben lelték idegeim a szükséges felfrissülést, ezelőtt sétáimat üres időmben mindenkor a szabadba, a pormentes pázsitos folyópartra szoktam volt megtenni. Ily sétáim közben gyakran láttam egy-egy jó ösmerőst, a mint horgászó szerszámjával a folyó partján ülve s mit sem törődve azzal, a mi körülötte történik órákon át legtöbbször az est beálltáig leste a vízben úszó dugóját. Természetesen feltűnt az is, miként derült fel az arcza, ha a dugó közben-közben megbillent, hát még ha hirtelen víz alá is merült; és mégis hányszor maradt üresen a zsákmányra előkészített halászkosara. Ezeket látva és figyelve, gondolkozóba estem afölött : mi lehet oly vonzó ezen türelempróbának látszó sportban ? mi az abban, a mi ezen különben olvasott, intelligens embert órák hosszat egy helyre szögezve tartja, mikor idejét okosabban és hasznosabban eltölthetné, kiváltképpen, mikor azt a hébe-korba zsákjába került kis halat néhány fillérért megveheti ? s ő ezek daczára sokszor nedves fűben, vízben és sárban gázolva, a napsugarakat visszaverő vízszintre való merev nézésben egészségét és szemevilágát koczkáztatja...

Nem vitás, a február felettébb marcona arcát mutatta azon a szerdai napon, amikor mi „ZÓNÁSOK” megkezdtük a (ki)pakolást és elfoglaltuk standunkat a pavilonban. Az izgatottság és várakozás mellett, jó adag „para” is jellemezte a csapatot, hisz „zöldfülűként”, mi még csupán a második FEHOVÁNKRA készültünk. Az időjárásjelentést hallgattuk egyfolytában és minden rossz hír ellenére, bizakodva vártuk a másnapi megnyitót. Nem tudtuk, mennyien jönnek el ebben a cudar időben, de aggodalmunk – amint később kiderült – teljesen alaptalannak bizonyult. Tény: már hónapokkal a FEHOVA előtt, reklámok tucatja hirdette a rendezvényt és a horgászberkekben amúgy is minden évben – az egyre előrébb hozott dátum ellenére is - igen népszerű ez a négy nap…A hó azonban egyre csak esett, a szél iszonyatos erővel fújt, az utak jegesek voltak, miközben a közlekedés az ország számos helyén szinte a lehetetlenségig fajult... és ekkor mégis, pontban 9 órakor, mint egy várva várt színdarab előtt, a „függöny végre felgördült”.