Alapjaiban véve nem hiszek a szerencsés horgász napokban... Sokkal inkább az alapos felkészülésben, a pontos időzítésben, a rendszerességben, de legfőképpen a horgászat őszinte szeretetében és a vízparton megéllt értékes időben. Éppen ezért, mostanában gyakran döntök, akár napközben is arról, hogy a délutánt már a parton töltöm. Ha jön az "érzés", akár csak pár órára is de elindulok, ám ehhez, legtöbbször, közeli horgászhelyeket keresek...
Van az évben egy-két kivételes nap, amikor minden összejön! Ilyenkor szép az idő és sorban jönnek a halak, működik a kigondolt taktika és remekelnek a csalik. A horgászember szíve nagyot dobban, megtelik örömmel és meg kell mondjam: ez a márciusi nap pont ilyen volt számomra! Utam egyik célja a Rod Hutchinson Monster Crab csalik tesztje volt, és a tapasztalataimról az alábbi sorok kalauzolják el a kedves olvasót…
Hamar jön már az este, a horgászember legtöbbször fagyott ujakkal, fejét lehajtva pakolássza felszereléseit, és vagy százszor megfogadja magában, hogy ez már valóban az utolsó volt az évben... Aztán eltelik pár nap és újra jó híreket kap: Pontyokat láttak mozogni a tó közepén! Nincs mese tehát: menni kell!
Már november 29-ét mutatta a naptár, amikor hallgatva a prognózisra, viszonylag enyhe időjárást és minimális csapadékot remélve, újra kilátogattam barátaimmal a Háziréti tóra. Ismét napijegyes kvótát váltva, pocakos tükrösökről, izmos nyurga formájú tőpontyokról álmodozva foglaltunk helyet a télre készülő, ám még késő őszi arcát mutató, ködfátyollal öltözködő fenséges tározón...
Ki tudja miért, mi megszállott horgászok, olykor nyakunkba véve vaskos kilómétereket, képesek vagyunk az ország legtávolabbi pontja felé venni az irányt, ha pontyszagot érzünk... A szinte karnyútásnyira levő tavak, mintha épp közelségük miatt veszítenék el a varázsukat, pedig... Pedig, éppen a gyors és sikeres horgászatok páratlan színterét jelenthetik számunkra a közeli vízek!