Közel 1 éves(!) előkészület, egyeztetés, információgyűjtés után, március 26-án végre útra keltünk, hogy kifogjunk legalább egy óriás tokhalat a Nemesnádudvari tőzeges tóból. Korábbról csak pár beszámoló és újságcikk, valamint kósza hír állt rendelkezésünkre e vízterületről, amelyeket azonban nem éreztük annyira "erősnek", hogy erre helyezzük teljes mértékben a taktikánkat...

A rekkenő kánikula és a kellemetlenül felerősödő meleg szél fenemód nyomasztó körülményeket biztosított számunkra, erre a szűköcske, alig két naposra tervezett horgászatra. Áron és Attila barátaimmal, ismét ellátogattunk kedves vizünkre, hiszen "ha menni kell, akkor menni kell", tartja a mondás...

Egy kezdet sosem könnyű, pláne akkor nem, ha az ember, fejben még be sem fejezte igazán az előző szezont. Türelmetlenül számolni a napokat, várni, hogy olvadjon a jégpáncél, felszereléseket karban tartani, újdonságokat beszerezni és még sorolhatnám... ugye ismerős!?

Már április végét írta a naptár, amikor nagy örömömre, egy 48 órás horgászatra nyílt lehetőségem. Barátaimmal újra kedvenc tavunkat céloztuk meg, ahol foglalásunk ezúttal, a tónak egy számunkra még ismeretlen részére szólt...

"Festum Omnium Sanctorum", mondja a latin nyelv, vagy ahogy mi, magyarok jobban ismerjük: Mindenszentek napját mutatja a naptár. Ilyenkor az ember meg-meg áll és habár az emlékezés semmiféleképpen nem lehet napfüggő vagy valamely naptári eseményhez köthető, mégis, a gyertyákkal, kisebb-nagyobb mécsesekkel teletűzdelt útszéli temetők látványa, halkabbra veszi a szót, lassabbra a lélegzetet és halhatóbbá a szívdobbanásokat...

2017 legutolsó napjainak egyikén, a Zónás Pontyos csapat egy rendhagyó záró horgászatot hozott össze, ahol az év méltó elbúcsúztatása mellett, számos újdonságot is élesben teszteltek. A fiúk ezúttal is szép fogásokat könyvelhettek, így, már csak ezért is érdemes lesz elolvasnod a csapat kapitányának, B.C. Robinak a beszámolóját!