Ember tervez... De ha lehet, akkor már jó előre, mert általában, mindig akad egy-két olyan tényező, ami közbe jöhet! Baráti eszmecsere és horgászat! Ezek voltak az alapkitűzéseink, amikor elterveztük társaimmal, azt a közös 30 órát, amelyet ezúttal, a Budapesthez közeli, rendkívül népszerű, Arizóna tóra "találtunk" ki...

A fogyatkozó naptár egyre csak türelmetlenebbé tett az elmúlt napokban. Le föl járkáltam a munkahelyemen, morogtam, szabályosan idegesítettem a környezetem. Oly sok lenne még a tervem erre az évre, hogy nincs is már annyi hétvége, hogy megvalósítsam azokat... sóhajtottam magam elé. Éppen ezért, ezen az október eleji, szerdai napon úgy döntöttem, hogy nem várom meg a hétvégét és pontyozni indulok!

Már az elmúlt horgászaton éreztük, tudtuk mindketten: "még nem lehet az utolsó..." Úgy beszéltük társammal akkor, hogy a december még tartozik nekünk egy évzáró közös horgászattal, és persze volt még egy-két jó " téli ötletünk" is, amelyek mind megvalósításra vártak a parton...

A rohanó, munkás hétköznapok és a „hétvégénmindenhovaelmegyek” életvitel pont kezdett rajtam negatív irányban eluralkodni. Aztán az egyik nap, a péceli illetőségű barátom, Hovány Attila javaslatára megbeszéltünk egy pontyhorgászatot. Nem volt apelláta, a helyet lefoglalta, megvolt az időpontunk, így egy teljes szombati nap állt a rendelkezésünkre. Ez nem túl sok, de a terveink szerint a különböző csalik és végszerelékek kipróbálásán kívül, alkalmunk nyílik végre kicsit kötetlenebbül beszélgetni és „beleolvadni” a minket körülvevő „őszbe szökő” természetbe. Aztán a halak majdcsak megzavarják a nagy pihengetést… reméltük. A kis csapatunk Szlanicska Milánnal a kiváló újpesti pontyhorgásszal egészült ki. A hajnali 4-kor, nyelvemet „szénné” égető tűz forró kávé és a szervezetem fáradságot nehezen legyűrő ébredését leszámítva, pozitívan vártam a napot!