- Ni! Gyün mán a fiú. – mondta az öreg.
- De hun a szürke? - kérdezte a horgász.
- Nem tán éhagyta azannyakeservit? – kérdezte az öreg.
- Azannyakeservit! Nem tán. – mondta a horgász.

Nem tudom mások, hogy vannak vele, de nekem a folyóvizek titokzatos lakói egyszerre jelentik kihívást, a kreatív horgászmódszereket és a tartalmas kikapcsolódást. A kiismerhetetlen folyók vadsága a mai napig ősi, partjukon horgászva visszatérhetünk a természethez, oda ahol újra találkozhat ember és víz. Kezdet és vég. Álom és valóság...

Ilyenkor április elején a csukatilalom végével, a pergető horgászok népes seregével kiegészülve, újra benépesülnek a kisebb nagyobb álló és folyóvizek partjai. Nincs ez másképp a Zagyva folyóval sem, ahol mostanság az a hír járja, hogy igen sok csuka les prédára a bedőlt bokrok, fák, takarások árnyékából…

Horgászemberként gyakran gondolkozom el arról, hogy vajon a halak hogyan érzékelik a külvilág történéseit. Hajlamosak vagyunk ezt a kérdést a saját magunk, emberi tapasztalatai szerint elképzelni. A vízparton sokszor variáljuk a csalik színét és formáját abban bízva, hogy halaink hamarabb megtalálják és felveszik azt. De valóban így van-e ez? Mit láthatnak a halak a víz alatt? A tudományos világ jelenleg is folytat kutatásokat ezen a területen, ami még bizonyára sok-sok meglepetést tartogathat nekünk, sporthorgászoknak is.

A minap horgászfelszereléseimet pakolgatva a kezembe akadt kedvenc ólmom dobozkája. Azon gondolkodtam - ahogy kezdetben nekem sem voltak azok - talán többeknek nem egyértelműek azok a furcsának tűnő betű és számkombinációk, amik rajta feltüntetve találhatók. Készítettem ezért egy kis „magyarázó” táblázatot, ez alapján már minden bizonnyal, könnyedébben igazodhattok el például az úszóitok pontos kisúlyozásánál. Tapasztalni fogjátok, hogy gyakorta pont a legprofibb úszókra kerülnek fel ezek a jelzések… Ahol nincs megadva adat a táblázatban, ott nem találtam pontos meghatározást. A feltüntetett adatok gramm-ban értendőek. A baloldalon a különböző márkákat soroltam fel, majd utána következnek a mért adatok.

A menyhal az édesvizekben egyedüli képviselője a tőkehalféléknek. Nyúlánk testüket igen apró pikkelyek borítják. Két hátúszójuk van, a farok úszó külön áll. Állkapcsukat és ekecsontjukat kefefogazat nőtte be. A szájpadláscsontok fogatlanok. Egy bajuszszáluk van. A tarka menyhal népies nevei Herman Ottó szerint a következők; kutyahal, méhal, ményhal, nagyagyú hal, törzsökhal. Feje lapos, törzse megnyúlt, halpénzei aprók, farka oldalról összenyomott. Két hátúszója közül a második igen hosszú, az alsóúszó valamivel rövidebb, farok úszója lekerekített vagy hosszú. Bajuszszála hosszú, az elülső orrlyukak előtt 1-1 szalag alakú bajuszszála is van. Fogai az állkapocs szélén egy sorban helyezkednek el. A menyhal háta, oldala és úszói világos vagy sötét olajzöldek, gyakran feketésbarna, felhős márványfoltokkal tarkítva, torka és has úszója fehéres. Színe a korral változik. Az idősebbek mindig világosabbak.