Egy kedves olvasónk küldte a lenti élménybeszámolót.

Koncentrálok. Minden érzékszervemmel igyekszek összpontosítani a botom spicce mellett álló mozdulatlan úszóra. Mintha máshogy állna, mint az előbb! Óvatosan kiigazítom a zsinórt, hogy a csali biztosan mozdulatlan maradjon. Nem egyszerű. Az erősödő oldalszél egyre inkább lökdösi a botomat. Kicsit állítok a bottámaszon, hogy a spicc jobban víz alá kerüljön. Talán így jó lesz... Már vagy két perce nem lőttem kukoricát, épp itt az ideje. Gyorsan becsúzlizok vagy tíz szemet, majd néhány perc múlva még egy adagot. Az antenna lassan a feléig merül. Kicsit megáll, majd komótosan tűnik el a víz alatt. Próbálok higgadt maradni. Két kézzel megmarkolom a bot nyelét. Egy, kettő... kettő és fél... nagy levegő... Három!!! És egy hatalmas bevágással kétes kimenetelű harc veszi kezdetét...

Frici barátom már hetek óta rágta a fülemet, hogy menjünk el Nyíregyháza mellé horgászni, a Verba tanyára, nem fogom megbánni. Sosem értem rá, mindenféle okok miatt, de annyira hiányzott a peca, hogy egy szabadság kivételét megéri a munkahelyen, tehát a péntek miénk. Indulhatunk is, majdnem komplett Big Fish Team formában, Frici, Peti és én.

Idén már harmadszor készültem horgászni menni, és bizony az előző alkalmak gyenge eredménye után reménykedtem, hogy végre valami normális méretű halat is tudok fogni. Sajnos az első alkalommal csak egy sügért fogtam. Bár ha a másik oldalról közelítem meg akkor jó dolog is lehet, mert ez volt az eddigi legnagyobb sügérem. Pontosan 20 cm. De nem ezért mentem. Másodszorra viszont egy 20 dkg-s keszeg és egy 30 dkg-s kárász került a szákba. Ráadásul úgy, hogy elvileg két nappal ez előtt volt telepítés. Hozzáteszem másnap volt egy verseny, amit 7 kg keszeggel nyertek meg. Na, ez sem egy nagy eredmény.

Nagy érdeklődéssel olvastam szeptember közepén az írást a Middy prémium kategóriás matchbotjáról. Tapasztalat híján, a képeket nézegetve jó kis pontyos botnak tűnt. Az angol tervezést ismerve egy olyan pálcát képzeltem el, ami könnyedsége révén fokozott élvezetet nyújt a tavi pontyok fárasztásakor. Annak ellenére, hogy tényleg erre találták ki, ezek a gondolatok az első horgászat alkalmával szertefoszlottak…

Van nekem egy barátom, aki szerint a horgászat elsődleges szabálya, hogy kipakolásnál mindig a merítőháló legyen az első, összepakolásnál pedig az utolsó. Lehet gyarlóság ez csupán, vagy babona. Nem tudom. No de ha például az egyik kapásjelzőt teszem fel ugyanarra a botra, van halam. Ha meg egy másikat nincs. Miért? Vetődik fel az örökös kérdés.