Az elmúlt években folyamatosan jutottak el hozzám a „jó hírek”. Hatalmas pontyokról szóltak a beszámolók… sok-sok nagytestű hal kifogásáról, ráadásul igen rövid időn belül. Valahogy azonban úgy alakult, hogy sosem jutottam el Harsányba. A motivációm egyre csak nőtt, miközben a víz megmaradt álmaim nagy pontyainak, ködös és távoli oázisaként…

Amikor huzamosabb ideje nem kapunk érdeklődést pikkelyes barátaink felől és a tétlen percek kínos lassúsággal telnek felettünk, ideje váltani… A modern feeder horgászatban szerintem az (is) rendkívüli fontosságú, hogy törekedjünk igen aktívan megélni a horgászatra szánt időt. Értem ez alatt a végszerelék változtatások gyakoriságát - persze csak akkor, ha nem jön a hal – és a meghorgászandó távolság, irány, stb. ésszerű variálását. A lentebb bemutatott rövid előkés szerelék már sokszor „mentett” meg, amikor semmire nem volt kapás.

Most inuló sorozatunkban 12 hónapon keresztül 12 más-más helyszínt keresünk fel, mindig az évszaknak megfelelő feederes módszerrel. A kemény márciusi fagyok és havazások után a hónap végére már ránk köszöntött a várva-várt tavasz. Kellemesen sütött a márciusi nap, egyre több horgászt csalogatott a vizek partjaira. Szinte minden egyes nap böngészem az interneten megjelenő írásokat, fórumokat, így már számtalan szép fogásról és bevált csodacsaliról olvastam, míg végre elérkezett az alkalmas időpont, egy szombat délelőtt, irány Úri, már úgy is rég jártam ott...

Megszokott és természetes dolog, hogy a horgászok hétvégéken kelnek útra, keresik fel a vizek partjait, egész napos, vagy akár teljes hétvégés halfogás reményében. A dolgos hétköznapok után szinte alig várja az ember, hogy kijusson az oly vágyott közegbe, egyetlen hátránya ennek, hogy a halban gazdag horgászhelyeken szinte már hajnalban megkezdődik a harc... Ki fog bejutni, ki ül a legjobb helyre...