Minden embernek szüksége van egy olyan dologra, ami az önkifejezés eszköze lehet számára és ebben megtalálja azt, amit keresett. Ez a dolog lehet bármi akár munka, hobbi, sport és még sorolhatnám. Nekem a horgászat ilyen meg a zene és a fotózás. Azt hiszem szükségünk van olyan dolgokra, ami fejleszti az ember személyiségét és önkifejező képességét. Visszajelzéseket kapunk a külvilágtól legyen az pozitív vagy negatív töltetű. Bármilyen jellegű produktumot készítünk mások értékelni fogják. Ezért remélem, hogy megnézi a kedves olvasó a cikkhez tartozó amatőr kis videót is.

Utolsó horgászatom óta rengeteg idő telt el, így kezdtek bennem újabb kalandvágyak megfogalmazódni. Hatalmas pontyokról és amurókról, csalikról, és rejtett, víz alatti búvóhelyekre gondoltam, ahova óriási harcsák és más ’teremtmények’ húzódtak be. De a közeljövőben horgászatnak esélye sem lehetett, hiszen a hétvégék teltek voltak, mindig akadt valami tennivaló. Ám egy hatalmas ötlet fogalmazódott meg bennem. Mivel nagy horgászatot nem csaphattam, így valami olyan módszert kellett kitalálni, ami adott, és nem kell hozzá nagy ’cókmók’. Eszembe ötlött, hogy éppen a pergető szezon kellős közepére esik a szombat délelőtt. Mindjárt óriáscsukák és kóborló harcsák jutottak eszembe.

Ha beköszönt az október és vele együtt hűvösebb, esősebb, ködfoltokkal érkező reggelek fogadnak, mindig eszembe jutnak a vizek ragadozói! Az ablakomon kinézve, tekintetem a távolba réved… hatalmas rablások, látványos „búrványok” és a riadtan menekülő apróhalak jutnak ilyenkor az eszembe! Talán az összes horgászati módszert tekintve a mű csalival történő halfogás a leginkább ősi, emberi zsákmányszerző ösztöneinket leginkább aktivizáló cselekménysor. Az óvatos ragadozók becserkészése, a csalinkra hirtelen rávágó hal már túlmutat a horgászaton, ez maga az ösztön, a zsigereinkben hordozott, átörökített anyag, önkéntelen felszínre emelkedése! Előkészítem hát pergető felszereléseim és izgatottan várom a tarka falevelekkel körülvett, elsárgult nádasok hívó szavát. Így történt ez azon a szép őszi napon is, amikor Gál Krisztiánnal eredtünk a csukák nyomába. Az alábbi képriportból az is kiderül, hogy milyen sikerrel…

Egész nap bosszankodtam, összejöttek a gondok, munka, család mindenhol probléma, a végén már minden összekuszálódott az agyamban éreztem, kezdem a végét járni! És ekkor megszületett a mentő ötlet, ami már egy ideje körvonalazódott bennem. -Kimegyek horgászni!!!

Ilyenkor április elején a csukatilalom végével, a pergető horgászok népes seregével kiegészülve, újra benépesülnek a kisebb nagyobb álló és folyóvizek partjai. Nincs ez másképp a Zagyva folyóval sem, ahol mostanság az a hír járja, hogy igen sok csuka les prédára a bedőlt bokrok, fák, takarások árnyékából…

Már sok legendás történetet hallottunk a Várpalota közelében elterülő Nagybivalyos tórendszer hatalmas csukáiról. A négy tóból álló vízterület egyikén tilos a kifogott halak elvitele, így az idők során a víz lakói igen termetesre növekedtek meg. Idén már egyszer próbálkoztunk a kifogásukkal, de sajnos az időjárás nem volt partnerünk ebben. Az egyre erősödő szitáló esőben pár óra után bőrig ázva kényszerültünk visszavonulót fújni. Balatonon eltöltött hétvégénk után azonban nem volt kérdéses, hogy megállunk e néhány órás pergetésre a pont útba eső horgásztavon. Az időjárás ezúttal a kegyeibe fogadott minket, hiszen a kezdetben borongós idő délutánra kellemes napsütésbe fordult át.