Kedves horgásztársaim! Amint láthatjátok, olvashatjátok, itt a ZÓNÁN, rendszeresen frissülő magazintartalommal várunk titeket! Célunk, hogy mindenki találjon érdeklődésének megfelelő olvasmányt, legyen akár a horgászattal most ismerkedő, vagy már rutinos, tapasztalt horgászember…

A magazin oldalain időről időre folytatásos rendszerben leközlünk egy fejezetet Luis Piker horgászregényéből. A címe egyszerűen: Horgász történet. Fogadjátok szeretettel az első részt, melynek címe: 1. fejezet, melyben Bandit a világ minden baja nyomasztja, de leginkább a másnap kezdődő verseny.

Jászkunsági „gyerek” vagyok… őseim a Tisza és a Kőrösök mellett éltek. Büszkén vállalom, honnan jöttem, sőt erőt is merítek belőle minden nap. Apám Mezőtúron, a Körösök és annak holtágai mellett nőtt fel, míg anyai oldalról felmenőim, Tiszaföldváriak voltak. Ennek köszönhetően, gyermek éveimében, sokat horgászhattam a Tiszán, annak holtágaiban, a kisebb nagyobb csatornákban és persze ott volt a Kőrös… Kitörölhetetlen évek voltak, előbb mogyorófa vessző, aztán nádbot, majd jött a ruszki „teló”… A mai fiataloknak elképzelhetetlen ma már, micsoda érzés volt kézbe venni az első kétrészes üvegszálas Germina botot és Ryobi orsót…Ifjú éveimben leginkább a Tiszára és holtágaira jártunk, és ott volt nekem a kedves Zagyva, ahol a csukák mellett, gyönyörű domolykók várták a vízre „pottyantott” tücsköt…

Az elmúlt fél évben nagyon sokat gondolkodtam a pontyhorgászatot illetőleg, vajon merre, hogyan tovább… egy valamiben biztos voltam, szakítani akarok az intenzív tavakkal és nem szeretnék látni több széttépett szájú halat. Felmerült opcióként a természetes vizeken való horgászat is, de az ezzel járó, több napig kint alvós, sátorozós életmód valahogy nem illeszkedik a habitusomhoz. Őszi pergető barangolásaim során viszont felfigyeltem egy, a Vértes hegység eldugott völgyében található gyöngyszemre, a Somóhegyi horgásztóra, ami bár nem hatalmas vízterület, mégis egy békés környezetben eltöltött, nyugodt délutánt kínál a horgászember számára. Arról nem is beszélve, hogy míg én a csukákat hajkurásztam, a csipeszes sporttársak, ugyan nem kapitális, de igen szép, egészséges, életerős pontyokat parancsoltak szákba. Így esett meg, hogy faterral egy májusi családi kapcsolatokat ápoló horgászatra érkezünk ennek a gyönyörű tavacskának a partjára.

Fogadjátok képes beszámolónkat az első (és utolsó) Zóna matchbotos találkozóról. "Ami nem megy, nem kell erőltetni" - mondja a híres dakota közmondás :) De tényleg. Egyébként ne értsetek félre, nagyon jó kis rendezvény volt. A hangulatom inkább annak szól, mennyire nem népszerű ez a fajta horgászat. Sok oka van ennek, az egyik bizonyára az, amit a versenyzők is megtapasztalhattak: rohadt nehéz műfaj! :)

Az Akasztói horgásztavon mértük össze aznapi módszereink eredményességét. Ezen a tavon még nem jártunk, tapasztalatokat csak az internetről és baráti beszámolókból nyerhettünk. Szépen kivitelezett oldal, gyönyörű fotók és kulturált jól kiépített környezet, szép halállománnyal. Meseszerű.