A főváros szinte üres, a strandok, nyaralók ezzel ellentétben, már megtelve, dúl a nyár. Nem is csoda, hisz júliust írunk, az emberek százezrei keresnek ilyenkor nyugalmat, pihenést valahol a Balaton körül, vagy épp távol a nyüzsgő és színes forgatagtól. A fiatalok fesztiváloznak, vagy egyszerűen csak a strandokon, szórakozóhelyeken élvezik a vizsgák utáni szünetet. Sokan barátnőikkel nyaralnak, egy egzotikus tengerparton vagy éppen tesznek örök esküt egymásnak, egy hűvös polgármesteri teremben vagy a jóisten színe előtt…

Elfogadta a parlament az új Halgazdálkodási törvényt június 10-én. Azt tapasztaltuk, hogy bár alapvetően változtatja meg majd a horgászatot, nem kavart nagy port a célközönség, azaz a horgászok körében! Úgy éreztük, hogy nem jutott el még mindenkihez, miről is szól ez a törvény. Lehetőségünk adódott, hogy első kézből kapjunk értékes információkat a törvény várható hatásaira vonatkozóan, hiszen a törvény "atyjával", Dr. Szűcs Lajos képviselő úrral készítettünk egy rövid interjút a parlamentben. Mi lesz a halászokkal? Mi lesz a MOHOSZ-szal? A cikkből kiderül!

Végérvényesen beköszöntött a tavasz... mit tavasz, egyből a nyárba léptünk bele már április végén. Néhány hete még vastag hó borította az utakat, most pedig egyik pillanatról a másikra perzselő nyári hőség köszöntött rá az országra. Hányan vártuk már, hogy végre elérkezzen ez a pillanat, amikor már elég csupán egy póló és egy rövidnadrág a vastag téli ruhák helyett és a fagyos hónapok alatt kifehéredett bőrünket újra kellemesen simogatják majd a meleg napsugarak. Nekünk sem kellett több, András barátommal egy közeli Duna ág, a Hárosi öböl csukáinak becserkészését vettük napirendre. Tudtam, ha fogunk halat, ha nem, ilyen pompás időben egy csodálatos vadvízi környezetben eltöltött teljes nap kielégíti majd a hosszú böjti időszak által felgyülemlett, horgászat iránti hiányérzetünket.

Biztosan sokakat foglalkoztat a kérdés: tényleg jobb-e a method kosaras horgászat? (Method, azaz „töltögetős” kosár használatának lényege, hogy a csalinkat az etetőkosarunkba tömött finom, lisztes felhősödő etetőanyagunk közepében kínáljuk fel.) Ezen a héten Nagy Robi kollégámmal a Budapesthez közeli, szépen karbantartott és halasított Aranypikkely horgásztavon mértük össze két feederes szerelék fogósságát!

Az idei nyár eddig, a legkülönfélébb időjárási viszontagságokat hozta. Hol kánikula, hol meg hihetetlen mennyiségű csapadék lehullása jellemzi napjainkat. Árvizek, viharok alakulnak ki ország szerte, aztán meg hirtelen olvad az aszfalt… A kérdés aktuális: így, hogy tervezzen a pontyhorgász!? Ahogy azonban ez lenni szokott, az egész úgy kezdődött, hogy két jó barátommal megbeszéltük: el kellene már menni egy jó kis bánya tavi, éjszakai pontyhorgászatra. Június harmadik hetében, iszonyatos kánikula volt, persze az indulásunk napjára, péntekre, már mondta a záport, zivatart a meteorológia. Megázni senki sem szeret, de mivel a pontyhorgász – köztudottan - mindig örül, ha egy hidegfront betörés közelít, így mi is nagy várakozással tekintettünk az előttünk álló horgászatra…

„A piros színű, legerősebb spiccem, hirtelen szemet gyönyörködtető ívben indul meg a víz felé… Hatalmas a hőség - az arcomat és a kezemet izzadságcseppek öntik el - amikor a nyél felé nyúlok izgatottan. Érzem, a pulzusom rohamosan emelkedik, de ennek ellenére azért, határozottan megemelem a botot. A pillanat törtrésze alatt, a vékonyka spicc, azonnal „irányba áll”, majd némi meglepetésemre, lazulni kezd a zsinór… orsóm hajtókarjával, gyorsan visszanyerek pár métert a dobra, mikor nem messze tőlem, felemelkedik a víztetőre egy széles, barnás-zöld hát. Fújok egyet és lazítok a féken - mindkettőre szükség volt - hisz a hal iszonyatos erővel tör ki a túlpart irányába…”