„A piros színű, legerősebb spiccem, hirtelen szemet gyönyörködtető ívben indul meg a víz felé… Hatalmas a hőség - az arcomat és a kezemet izzadságcseppek öntik el - amikor a nyél felé nyúlok izgatottan. Érzem, a pulzusom rohamosan emelkedik, de ennek ellenére azért, határozottan megemelem a botot. A pillanat törtrésze alatt, a vékonyka spicc, azonnal „irányba áll”, majd némi meglepetésemre, lazulni kezd a zsinór… orsóm hajtókarjával, gyorsan visszanyerek pár métert a dobra, mikor nem messze tőlem, felemelkedik a víztetőre egy széles, barnás-zöld hát. Fújok egyet és lazítok a féken - mindkettőre szükség volt - hisz a hal iszonyatos erővel tör ki a túlpart irányába…”

Most hétvégén került megrendezésre a horgászipar európai seregszemléje, ezúttal Bécsben. Minden évben fontos esemény ez számunkra, hiszen a meglévő kapcsolataink építésén túl, itt tudunk tájékozódni a trendekről, a jövő évi vagy esetleg későbbi újdonságokról, olyan dolgokról, amit aztán nektek, horgászoknak is el tudunk hozni, be tudunk mutatni. Nézzétek meg fényképes beszámolónkat!

Eddig ilyet még nem csináltunk! Annyira csábító volt mindkét verseny, hogy bevállaltuk, egy hétvégén szombaton és vasárnap is résztveszünk egy-egy rangos megmérettetésen. A szombaton az Izsáki egyéniben mérettük meg magunkat. Nagy pechünkre sikerült a három szektorból ugyan abba sorsolni. Gyakorlatilag egymás ellen kellett küzdenünk.

Előszó: Napjainkban, mintha az olyan általános emberi értékek, mint a barátság, szeretet, tisztelet, összetartás… erősen hanyatlóban volnának. Mondható ez akkor is, amikor ezekben a percekben is, önkéntesek ezrei, zsákokkal állják útját az áradó Dunának… Tisztelet nekik! A mindannyiunk által megtapasztalható emberi elidegenülést, a rohanó világgal és a felgyorsult életritmussal magyarázni, megindokolni – ne is vitassuk - folyton nem lehet. Szomorú jelenség, de tényként kell elfogadni azonban, hogy a napi „mókuskerék” mindannyiunk körül folyamatosan ott forog és abból kitörni, akár egy-egy horgászat alkalmával is, sokszor már nem is olyan egyszerű „mutatvány”. Ezért időről időre a HORGÁSZ-ZÓNA és baráti köre nekilát és szervez egy "versenyt", ahol - ha kis időre is - mindenki kikapcsol és EGYÜTT VAN. Nem is olyan rég egy 28 órás, pontyfogó kupa és találkozó vette izgalmas kezdetét…

Általánosságban elmondható, hogy a feederbot szinte valamennyi hazai vízen jól (ki)használható. A kisebb és nagyobb tavakon, folyókon kívül a csatornákon történő horgászatok alkalmával is remekül helytáll ez az eszköz. Fontos, hogy mindig a kifogni kívánt halak méretéhez, erejéhez, és természetesen a szükséges dobástávnak, a „víznek” megfelelően válasszunk magunknak a feederbotok és a hozzávaló orsók közül. Alkalmazkodni a körülményekhez és a halakhoz a feederbotos technikában is mindig kifizetődő taktika…

A fagyos március okán sorra dőltek dugába horgászatra irányuló terveim, hiszen emberemlékezet óta nem látott hóviharok, hófúvások és zord hideg tette élhetetlenné országunkat. Hiába, ember tervez, isten végez... nem csoda, hogy a csuka fogási tilalom lejártával könnyebbnek hitt célpontot választottunk Jani és Soma barátaimmal egy sekély, gyorsan átmelegedő csukástó képében. Ám, hiába a könnyű pálya és a benne élő rengeteg rablóhal, pár lekövetésen kívül nem tudtunk felmutatni egyebet fél napnyi dobálás után. Egyedül Somának sikerült egy kiló körüli csukeszt partra parancsolnia 19 centis wobblert cincálva. Elgondolkodtató, hogy mit meg nem támadnak ezek a fránya ragadozók. Összességében, mégis többet vártunk a szezon első napjától. Lógó orral és megtépázott önbizalommal ültünk be kocsinkba, hogy hazafelé vegyük az irányt.