A nyári szabadságok letelte után vagyunk, így ideje lenne a Big Fish Teamnek együtt pecáznia egy igazán kellemeset. Igazság szerint egyikőnk sem pihente ki magát és a gondok is csak inkább sokasodnak, mint fogynának, nincs más megoldás, csak a horgászat.

Az idei évben megrendezésre kerül az I. HORGÁSZ-ZÓNA baráti találkozó és a „nyerő – páros” ZÓNA kupa. Miért? A Horgász Zóna kft. Magyarország legújabb és bátran mondhatjuk legdinamikusabban fejlődő „arca”, ahol mindent megtalálsz, ami ezzel a csodálatos sporttal kapcsolatos! Vállalkozásunk alapvető célja az volt, hogy egy remek csapat, egy erős közösség jöjjön létre, olyan ahova szívesen térsz vissza egy fárasztó nap végén vagy a hétvégi horgászatodhoz készülődve. Ez a találkozó és verseny éppen azt a célt szolgálja, hogy a gyakorlati felkészültségünk összemérése mellett, találkozzunk, kicseréljük gondolataink és eltöltsünk egy kellemes napot.

Újra idejét láttam egy jó kis mókának a Borbála-tavon. Az idő kissé szeszélyes volt, hiszen váltogatva érkeztek az újabb esőfelhők és szelek, aminek sem én, sem a halak nem örültek. De annak még inkább örültem, hogy újra eleget tehetek hódoltságomnak, a feederes horgászatnak. Előző napon már tervezgettem, és a másnapi horgászatra gondoltam. Ismét ott ülhetek kint a parton, és izgulva várhatom a kapást. Szinte forrt a vérem. Ám a lábos alatt kialudt a láng, amikor az időjárás jelentés közlése szerint: elszórt záporok ostromolhatják a tájakat és az emberek jókedvét. Így erre az eshetőségre is fel kellett készülnöm. A napernyő megvéd az esőtől, de mi véd meg a kapástalanság ténye elől? Erre magamnak kellett rájönnöm a megfelelően alkalmazott horgásztechnika kiválasztásával és annak megfelelő alkalmazásával. Egyértelműen a finomszerelék jöhetett szóba, hiszen a finnyás pontyok így nagyobb eséllyel váltak ’kezes pontyokká’. Ám nem is sejtettem még, hogy milyen meglepetésekkel kell megküzdenem, pontosabban milyen halsereggel.

Aggódva ráncoltam össze homlokomat, miközben a közelgő esőfelhőket szemléltem a komáromi MAHART kikötő töltésén állva. A legutóbbi két dunai próbálkozásom alkalmával sem sikerült megúsznom szárazon a kalandot, most úgy néz ki, újra bőségesen kapok majd a nem várt égi áldásból. Sebaj, ma süllőzni jöttem, és közismert, hogy az esős, frontos idő meghozhatja a tüskés hátú ragadozók kapókedvét. Persze azért jobban örülnék neki, ha nem áznék bőrig... Lassan elértem az első állást, ahol próbálkozni szoktam, a vízi rendőrség lépcsőjét. Egymás után záporoztak dobásaim, de a múltkor sikeres hely ezúttal nem adott halat, így székhelyemet áttettem a rakodó alatti kövezésre.

Biztos vagyok benne, hogy olvastatok már megannyi cikket a szakújságok lapjain, hogyan versenyeznek a profi horgászok speciális módszerek, technikák és felszerelések arzenálját felsorakoztatva, hogyan folyik a harc a kifogott halak grammjaiért. Nos én egy teljesen más világot mutatok meg nektek. Éspedig, hogy milyen módon mérettetik meg magukat a teljesen laikusok, akiknek egy hal megfogása is óriási sikert jelent. Mert, ugye olyan horgászok is léteznek, akik bár rendszeres halfogási eredményeket tudnak produkálni a hétköznapok során, a versenyek alkalmával mindig betliznek. Nos, jómagam is ezek közé a lúzerek közé tartozom. Olvassátok hát történetét életem második horgászversenyének, ahol ezúttal sem lett halszagú a kezem...

Egy kalandos éjszakai horgászat élményeit szeretném megosztani mindenkivel aki, elolvassa ezt a cikket. Május 21.-én sikerült szabaddá tennem az estémet, hogy a kedvenc hobbimnak hódolhassak. Mint minden horgászatot, ezt is nagyon vártam. Már egy héttel előtte néztem az időjárás jelentéseket és eléggé elkeserített, mert, ahogy közeledett a kitűzött nap egyre rosszabb időt jósoltak. Úgy voltam vele, hogy hiszem, ha látom. Egész nap szikrázó napsütés és legalább harminc fok volt. Örültem, hogy az időjósok mégis tévedtek.