Az idei évben első alkalommal megrendezésre kerül a HORGÁSZ-ZÓNA „Black Box” pergetőverseny! Miért? Hogy kiderüljön hasonló csalikkal ki a legjobb, ki tud leggyorsabban alkalmazkodni a váratlan körülményekhez… és, hogy miért találtuk ki ezt: Legtöbbünk a bevált szerelékével, műcsalijával horgászik, megtanulta annak vezetési technikáját, érzi minden rezdülését. Ez egy olyan különleges alkalom lesz, ahol egy véletlenszerűen kapott csalihalmazból kell gazdálkodni és kapásra bírni a ragadozókat. Csatlakozz Te is ehhez a kísérlethez, hisszük hogy mindannyian sokat tanulunk belőle. „Black Box” csalidoboz: Különböző típusú műcsalikat csomagolunk egy lezárt „fekete dobozba”. Minden versenyző választ egy dobozt és annak a tartalmával kell horgásznia. Ezen kívül saját műcsalival csak a „B” szektorban lehet horgászni (mindenki fog mindegyik szektorban horgászni). A csalik között gumihalak, twisterek, wobblerek lesznek. Súlyaik maximum 30gr-ot érik el. Ólomfejeket és Not-a-knot kapcsokat mindenki hozzon magával. Időpont: 2011. október 16. (Vasárnap) Helyszín: Robinson-szigetek Szécsény.

Nemrég egy kedves ismerősömmel beszélgettem a keszegezés rejtelmeiről. Hosszasan taglaltuk egymásnak a tapasztalatainkat. Szóba került a MIDDY cég egyik terméke a csonti kosár névre hallgató kis „kütyü”. Mivel én még nem próbáltam, kaptam pár darab kosarat különböző méretben, hogy szerencsét próbálhassak vele kedvenc vizemen. Kezdetben kicsit bizalmatlan voltam a kosárral kapcsolatban, de a horgásznap végére kiderült, hogy kétségeim alaptalanok voltak.

Hol is kezdjem, nem tudom már hisz ez a nyár olyan élményekkel bővítette ismereteimet a horgászatról, amelyeket sose fogok elfelejteni. Kezdjük mindjárt azzal, hogy új barátokat ismertem meg. Egy mentorra is sikerült szert tennem, aki a bojlis horgászat alapjait megtanította nekem. Nem tudom elégszer megköszönni neki jószívűségét.

Délután érkeztem kedvenc horgászvizemre, amely egy új felfedezésre váró helyet rejtett számomra. Már vágyódtam egy kis újdonság megismerésére, hiszen kezdtem kifogyni a pontyos helyekből. Az év elején még szép fogásokat tudtam elérni szokott helyeimen, de egyszer csak kiürült a tó azon része ahol horgásztam. Nem volt kétséges, hogy új hely után kell néznem. A markerezésre rászántam pár alkalmat, hogy megtudjam, vajon mit rejthet a mélység. Sikerült nagyjából megtudni merre vannak az ígéretes helyek. Ezért most itt állok a tó végében és figyelem a természet minden rezdülését, hátha elárul nekem valamit.

Már az év első heteiben elkezdtük tervezni az idei csapatépítő tréningünket mely az egyeztetések után végül a pünkösdi hétvégére esett. Szóba kerültek jobbnál jobb vizek, de a speciális időpont miatt már hónapokkal a tervezett esemény előtt telt ház volt vagy csak három napra adták volna ki a szállásokat. Mi viszont csak két éjszakát terveztünk eltölteni. Ezért esett a választásunk ismét a tavalyról már ismert Nógrádmarcali tóra. Utólag visszagondolva nem volt ez rossz döntés. Ahogy az emlékeimet felidéztem már előre dörzsöltem a tenyeremet hátha idén sikerül végre egy méretes halat kifognom a tóból.

Ebben a nehéz, válságokkal teli világban igazán szerencsésnek mondhatom magamat, hogy sikerült az idei évben is eljutnom egy tengerparti országba. Természetesen a két hét dajdajozás kemény évközi lemondásokkal párosult, de végül sikerült eljutnom az Adriai tenger partján elterülő olasz városkába, Martinsicuroba. A régi, megviselt matchbot így újra bekerült a kocsiba a poggyászok közé, és a hűtőláda mélyére is elrejtettem egy doboz csontkukacot az ideges tekintetek elől. Sajnos, a sok érdekes program mellett csupán néhány óra jutott horgászatra, de kár lett volna kihagyni Róma, Velence, vagy San Benedetto megtekintését néhány apró halacskáért cserébe.