Minden évben nyáron van egy hétvége, amikor a barátok és kollégák összejönnek egy kis lógatásra. Bár vannak köztük olyanok, akik nem horgásznak. Ők csak a jó hangulat a pihenés és a táj szépsége miatt tartanak a társasággal. Én tavaly csatlakoztam először ehhez a kis csapathoz. Mondanom sem kell, hogy egy nagyon kellemes és jó hangulatú hétvégét sikerült velük töltenem.

A minap horgászfelszereléseimet pakolgatva a kezembe akadt kedvenc ólmom dobozkája. Azon gondolkodtam - ahogy kezdetben nekem sem voltak azok - talán többeknek nem egyértelműek azok a furcsának tűnő betű és számkombinációk, amik rajta feltüntetve találhatók. Készítettem ezért egy kis „magyarázó” táblázatot, ez alapján már minden bizonnyal, könnyedébben igazodhattok el például az úszóitok pontos kisúlyozásánál. Tapasztalni fogjátok, hogy gyakorta pont a legprofibb úszókra kerülnek fel ezek a jelzések… Ahol nincs megadva adat a táblázatban, ott nem találtam pontos meghatározást. A feltüntetett adatok gramm-ban értendőek. A baloldalon a különböző márkákat soroltam fel, majd utána következnek a mért adatok.

Gyermekkorom első horgászélményei a Balatonhoz kötődnek. A tihanyi félsziget lábánál található céges üdülő kis kikötőjében fogtam meg első snecimet mogyorófa vesszőre kötött zsebpecás szerelékkel. Apró élmény ugyan néhány küsz megfogása, de bennem egy életre felébresztette az ősi halfogó ösztönt. A későbbi évek során rengeteg kisebb-nagyobb kalandban volt részem a magyar tengeren, és a mai napig vágyok vissza a smaragdzöld színben pompázó víz partjára. Fogtunk itt termetes dévéreket, méretes pontyokat, gardákat számtalanul, de babahallal csalizott horgainkra időnként egy-egy kősüllő, fogas süllő, vagy angolna is bejelentkezett. Igazi csodálattal azonban azok az öreg sporik töltöttek el, akik csónakjukkal a nádrengetegben ücsörögve óriási pontyokat ejtettek fogságba, vagy hajnalban a nyílt vízről visszatérve megtermett fogasokból álló csokrot emeltek ki a partra. Szomorkodva gondoltam bele, hogy én sosem fogok belekóstolni ebbe a titokzatos, parti horgászok számára zárt világba.

Sokszor problémát okoz, ha nagy távolságra kell dobnunk és nem rögzítettük rendesen a csalit, ami ilyenkor lerepülhet. Esetleg elakad az ólom illetve az önetető, ilyenkor kirázza halunk a horgot a szájából. Nos, ezekre a problémákra lehet megoldás a következőkben bemutatott egyszerűen elkészíthető praktikus kis gumis előke. Biztosan sokan ismerik már, de akad, aki még nem próbálta. Remélem nekik hasznos segítség lesz. Először is lássuk a kellékeket. Szükségünk lesz egy ollóra vagy késre. 7 cm-s szelepgumira (bármelyik kerékpár boltban fillérekért meg lehet venni), egy csali fűzőtűre, a főzsinórral vagy a dobóelőkével megegyező vastagságú fonott előkére, (én a jól láthatóság érdekében 0,25-s t használtam) egy szilikon csővel ellátott gyors kapocsra, (ha valaki nem szereti, lehet egyszerű vagy karabineres forgó kapoccsal is helyettesíteni) Illetve kelleni fog még egy hagyományos forgó is.

Tegyünk egy kis időutazást egészen 1985-ig. Ezen a nyáron Öcsémmel együtt beírattak a szüleink egy egyhetes táborozásra az akkor még csehszlovákiai Modra Harmoniába. Sok gyermekkel együtt vonattal érkeztünk erre a gyönyörű helyre. Az erdő szélén volt a tábor. Hatalmas kerttel rendelkezett, ahol többször gyújtottunk tábortüzet és sütöttünk szalonnát, de rendszeresen voltak számháborúk és bújócskák az erdőben.

Amikor a tavalyi évben újjá szerveződött a DAIWA és CORMORAN hazai márka képviselete, lehetőségünk nyílt alaposabban megismerkedni az egyes termékekkel. A feeder botos kínálat jelen pillanatban az AQUALITE sorozatból és a Team Dawia botokból áll, remélem ez évről évre bővülni fog majd. Ez felveti a kérdést, mekkora tapasztalat van a márkának a feeder botok gyártása esetében...