A menyhal az édesvizekben egyedüli képviselője a tőkehalféléknek. Nyúlánk testüket igen apró pikkelyek borítják. Két hátúszójuk van, a farok úszó külön áll. Állkapcsukat és ekecsontjukat kefefogazat nőtte be. A szájpadláscsontok fogatlanok. Egy bajuszszáluk van. A tarka menyhal népies nevei Herman Ottó szerint a következők; kutyahal, méhal, ményhal, nagyagyú hal, törzsökhal. Feje lapos, törzse megnyúlt, halpénzei aprók, farka oldalról összenyomott. Két hátúszója közül a második igen hosszú, az alsóúszó valamivel rövidebb, farok úszója lekerekített vagy hosszú. Bajuszszála hosszú, az elülső orrlyukak előtt 1-1 szalag alakú bajuszszála is van. Fogai az állkapocs szélén egy sorban helyezkednek el. A menyhal háta, oldala és úszói világos vagy sötét olajzöldek, gyakran feketésbarna, felhős márványfoltokkal tarkítva, torka és has úszója fehéres. Színe a korral változik. Az idősebbek mindig világosabbak.

Borongós, latyakos időnk van. A vizek magasak és zavarosak. Ezen sajnos nem tudunk javítani, de egy kis nyári hangulatot szeretnék varázsolni a következő cikkel.

A fővárosi Duna szakaszról erősen megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a víz itt túlságosan szennyezett, a part teli van kétes eredetű tárgyakkal, szeméttel. Mások ellenben azt mondják, hogy ez a folyó halban leggazdagabb része. Valahol mindkét véleménynek igazat lehet adni. Tény azonban, hogy mióta a csepeli víztisztító megépült és elapadtak a szennyvízbefolyók a víz tisztasága sokat javult, bár ezzel egyetemben a halak egy része is odébb állt. A fővárosi horgászat semmi máshoz nem hasonlatos. Itt nincsenek zöld fák, bokrok, és nem gyönyörködhetünk az ártéri erdők buja rengetegében. Mégis, mikor a sötétség leereszkedik és felgyúlnak a város fényei, csodálatos látványt nyújt a díszkivilágításban pompázó hidak lába közt hömpölygő folyam. Legutóbbi horgászatom alkalmával ezen, a betonteknőbe szorult folyószakaszon tettem próbára szerencsémet.

Amikor az időjárás bekényszerít a meleg szobába - internet ide, internet oda - előszeretettel veszem le könyvespolcomról az évek alatt felszaporodó horgászattal, halakkal, természettel foglakozó könyveim valamelyikét. Az idei karácsony is hozott egy-két fagyokkal „megáldott” napot, így némi fahéjjal és szegfűszeggel elkészített forralt borral felvértezve merültem alá ismét a papírra nyomtatott irodalom klasszikus világába. Itt az I. részben, kissé rendhagyó módon, egy XVII. században íródott könyvhöz készítettem kedvcsinálót, azt remélve minél többen kaptok inspirációt az elolvasásához. Terveim szerint a további részekben a könyv érdekesebb témáit adom majd közre, itt a Horgász- Zóna „hasábjain…”

Kiss Tibor kérésére tesszük ki a 2011-es Sándorfalva Kupa (bojlis verseny) versenykiírást

A Duna folyamatos vízállásának ingadozása miatt, sajnos nem volt lehetőségem a „Folyóvízi kalandok” következő részének elkészítésére, de azért egy évadzáró menyhalazásra még tudtam időt szakítani. Előreláthatólag sajnos valóban az idei év utolsó horgászatán vagyok túl, amit karácsony előtt két nappal sikerült megejteni. A váci szakaszon elbénázott süllő nem hagyott nyugodni. Erre még rájött a horgászok által, oly gyakran érződő vérpezsgés. Mindezek ellenére, mégis spontán bekövetkezett pecának könyvelem el azt a napot, mert eredetileg erre a napra a karácsonyi nagy bevásárlás -amit szerintem egy férfinek sem kell bemutatni :) - volt tervezve. Idén mégsem volt olyan problémás, mint gondoltam. Ebből kifolyólag ara gondoltam, hogy a pár horgásztól kapott információnak -miszerint, eszik a márna a Dunán- utána kell járnom két feederrel. Felvettem a horgászruhámat és a horgászbolt felé vettem az irányt. Csontit és vörösszárnyút vettem, de etetőt nem, így a márnázás kimaradt. Persze páran most biztos hangosan mondják a monitornak, hogy miért nem ólmot raktam a kosár helyett és kész. Nekik üzenném, hogy próbálják meg, de december közepe, vége felé, hiába van jó idő a víz nincs 2 foknál melegebb. Ilyen hideg vízben, etető nélkül borítékolható a betli ténye. Kivéve, ha tudunk egy olyan helyet, ahol van kb. 4-5 méteres vízmélység és tudjuk, hogy oda „állnak” be a halak csapatokba verődve. Ha ez a két tényező hiányzik, nincs annyi kaja a világon, amennyivel oda lehet csalni a halakat.