Még alig múltam 14 éves, mikor sikeres horgászvizsgát tettem és a tagdíj befizetését követően tagjává váltam a tatabányai Jószerencsét horgászegyesületnek. Már alig fértem a bőrömbe, úgy vártam, hogy életemben először egy engedélyes tavon tegyem próbára horgásztudásomat. Ahogy márciusban felolvadtak az egyesület hideg vizes tavai, az első lehetséges időpontban buszra pattantam, hogy meglátogassam a Síkvölgyi tavak egyikét.

Amikor bizonytalan, tétova mozdulattal megválik leveleitől a kert egy-egy öreg fája, érzem, tudom, indulnom kell! Ilyenkor még a munkahelyemen is legtöbbször ébren álmodozom...Fenemód bizsergető érzés fog el egy jó kis csukahorgászat után! Igaz ez akkor is, ha legtöbbször a zord és hideg őszi szél ébreszt fel csupán "álmomból" a csónak farában. Ilyenkor ha tehetem, ellátogatok kedvenc holtágaimra és persze a Tisza-tó(főként a régebbi időkben) csukásabb területeire.

Megint a netet bújtam, amikor számomra érdekes dolgot láttam. Két horgász úgy ért el kimagasló eredményt egy versenyen, hogy saját készítésű szemes mix-szel horgásztak. A történetből nekem csak pár dolog tetszett, így neki is láttam elkészíteni a saját magmixemet. A sztori úgy szól, hogy állítólag a potyka szereti a csicseriborsót és a köményt! Legyen! - gondoltam, és megbeszéltem barátommal egy kis főzést nálam.

Nem tudom mások hogyan vannak vele… különös dolog az, az ember életében amikor tudja mi fog történni. Vannak a világon bizonyított, mégis az ember által - egyelőre legalábbis –megmagyarázhatatlan jelenségek. Ilyen pl. a telepátia, amikor valakire szeretettel gondolunk és a legnagyobb természetességgel vesszük tudomásul, hogy a pillanat erejében a bennünk megfogalmazódott másik ember már mobilunk képernyőjéről néz ránk, mert úgy érezte éppen abban a pillanatban kell telefonálnia.

Amikor huzamosabb ideje nem kapunk érdeklődést pikkelyes barátaink felől és a tétlen percek kínos lassúsággal telnek felettünk, ideje váltani… A modern feeder horgászatban szerintem az (is) rendkívüli fontosságú, hogy törekedjünk igen aktívan megélni a horgászatra szánt időt. Értem ez alatt a végszerelék változtatások gyakoriságát - persze csak akkor, ha nem jön a hal – és a meghorgászandó távolság, irány, stb. ésszerű variálását. A lentebb bemutatott rövid előkés szerelék már sokszor „mentett” meg, amikor semmire nem volt kapás.

A nyári fárasztó és a kora őszi első esős napok után szeptember 19-én találkoztunk Dorogon a LógaTón, hogy kicsit kifújjuk magunkat és egy baráti versengésben összemérjük „mesterségünkbeli” jártasságunk. Az összejövetel „atyja” ezúttal (is) Wohner Sanyi volt, akinek ezúton is köszönettel tartozunk a kiváló szervezésért és a meghívásért! Lajossal, a bátyámmal most első ízben vettünk részt ezen a találkozón, képviselve a Horgász-Zóna kft-t.