Idén szeptember elején kis nyári pihenés után rászántuk magunkat, hogy kellene egy jót bojlizni egy ismeretlen pályán. De vajon hol?! Ez volt ám a nagy kérdés! Kis tanakodást követően mondom Peti barátomnak, hogy lépjünk „Black Cap” nyomdokaiba és menjünk le Zalacsányba. Eljött hát a nagy nap. Csütörtökön délelőtt el is indultunk a kiszemelt helyre. Első elképzelésünk szerint a Zalacsányi bojlis tóra mentünk volna, de sajnos egy kis gubanc miatt Pölöskén kötöttünk ki.

A nemrég megjelent METHOD FORRADALOM című kiadványunk egyre népszerűbb, az újabb és újabb hozzánk beérkező beszámolók pozitív hangvétele, a számtalan kedvező visszajelzés, nem érdemtelen és nem is véletlen! Tény, hogy szinte naponta kapjuk a híreket: "forradalom van"! Olyan horgásztársak is "váltottak", akik eddig nem szívesen szakítottak a számukra ezidáig megszokott módszerekkel... A minap, kedves jó barátaimmal látogattam el Akasztóra, ahol a méltán híres "sziki-pontyokból" kívántunk pár példányt fotóalanynak invitálni az augusztusi végi napsütésben...

Újbóli túránkat első körben a method feederezéssel szerettük volna eltölteni, de a jó időre tekintettel új ötletünk támadt Kasu barátommal. Mi lenne ha egy kristálytiszta vizű bányatóra látogatnánk el egy kis bojlizásra 48 órára. Nagy szerencsénk lett a foglalással kapcsolatosan, mert a kinézett tavon épp visszamondtak egy helyet a hétvégére, ami kapóra is jött nekünk. A foglalást követően szokásunkhoz híven irány a Zóna.

Az első rész beszámolóját ott hagytam abba, hogy Toman Áron cimborámmal alaposan leizzadtunk, mire a dőlő bójáinkat a „helyükre” tettük a Zalacsányi tavon. Ha már a vízen voltunk, az első etetést is végrehajtottuk, ám ezúttal, kizárólag jó minőségű bojli és pellet került a vízbe. A gáti szakaszon elhelyezett etetéseim, olyan 5 és feles vízben „landoltak a mélyben…"

Az ember életében vannak olyan horgászvizek, amelyekre legalább egyszer, mindenképp el akar látogatni. Egész egyszerűen, vágyakozik annak a partjára, ott akar lenni és kész. Álmainkban visszatérő, misztikus, tükörsima éjjeli víztetőre gondolok most, vagy épp egy halfordulásra a nádszélen… Ugye ismerős érzés? Bevallom, ez alól én sem vagyok kivétel! Az egyik ilyen, régóta dédelgetett úti célom: Zalacsány! Ki más, mint Toman Áron jó barátom „bőszített fel” a mielőbbi indulásra. A történet úgy igaz, ha megemlítem, hogy a folyton új kihívásokat kereső horgásztárs, már több ízben ellátogatott a fenn nevezett tóra. Persze, ahogy ő ezt szokta, nem üres memóriakártyával tért vissza…

A tavalyi évben nagy sikert aratott, PATAKPART-ZÓNA kupa, idén is megrendezésre került, a festői környezetben elterülő, "Újságírók taván". A 11 felkészült csapat rendben és pontban megjelent a május 30-án elrajtoló viadalon, ahol ezúttal annyi szabálymódosítást eszközölt a szervező bizottság, hogy "csupán", a 3 kilogramm tömeget meghaladó halak kerültek "lemérésre". A szeszélyes, május légvégi időjárás és ezzel együtt a halak kapókedvének a változása, több szempontból is érdekes versenyt vetített elő... abban azonban mindenki biztos lehetett, hogy ebben a 28 órában, senki sem fog unatkozni!