Az elmúlt fél évben nagyon sokat gondolkodtam a pontyhorgászatot illetőleg, vajon merre, hogyan tovább… egy valamiben biztos voltam, szakítani akarok az intenzív tavakkal és nem szeretnék látni több széttépett szájú halat. Felmerült opcióként a természetes vizeken való horgászat is, de az ezzel járó, több napig kint alvós, sátorozós életmód valahogy nem illeszkedik a habitusomhoz. Őszi pergető barangolásaim során viszont felfigyeltem egy, a Vértes hegység eldugott völgyében található gyöngyszemre, a Somóhegyi horgásztóra, ami bár nem hatalmas vízterület, mégis egy békés környezetben eltöltött, nyugodt délutánt kínál a horgászember számára. Arról nem is beszélve, hogy míg én a csukákat hajkurásztam, a csipeszes sporttársak, ugyan nem kapitális, de igen szép, egészséges, életerős pontyokat parancsoltak szákba. Így esett meg, hogy faterral egy májusi családi kapcsolatokat ápoló horgászatra érkezünk ennek a gyönyörű tavacskának a partjára.

Az Akasztói horgásztavon mértük össze aznapi módszereink eredményességét. Ezen a tavon még nem jártunk, tapasztalatokat csak az internetről és baráti beszámolókból nyerhettünk. Szépen kivitelezett oldal, gyönyörű fotók és kulturált jól kiépített környezet, szép halállománnyal. Meseszerű.

A főváros szinte üres, a strandok, nyaralók ezzel ellentétben, már megtelve, dúl a nyár. Nem is csoda, hisz júliust írunk, az emberek százezrei keresnek ilyenkor nyugalmat, pihenést valahol a Balaton körül, vagy épp távol a nyüzsgő és színes forgatagtól. A fiatalok fesztiváloznak, vagy egyszerűen csak a strandokon, szórakozóhelyeken élvezik a vizsgák utáni szünetet. Sokan barátnőikkel nyaralnak, egy egzotikus tengerparton vagy éppen tesznek örök esküt egymásnak, egy hűvös polgármesteri teremben vagy a jóisten színe előtt…

Az idei nyár eddig, a legkülönfélébb időjárási viszontagságokat hozta. Hol kánikula, hol meg hihetetlen mennyiségű csapadék lehullása jellemzi napjainkat. Árvizek, viharok alakulnak ki ország szerte, aztán meg hirtelen olvad az aszfalt… A kérdés aktuális: így, hogy tervezzen a pontyhorgász!? Ahogy azonban ez lenni szokott, az egész úgy kezdődött, hogy két jó barátommal megbeszéltük: el kellene már menni egy jó kis bánya tavi, éjszakai pontyhorgászatra. Június harmadik hetében, iszonyatos kánikula volt, persze az indulásunk napjára, péntekre, már mondta a záport, zivatart a meteorológia. Megázni senki sem szeret, de mivel a pontyhorgász – köztudottan - mindig örül, ha egy hidegfront betörés közelít, így mi is nagy várakozással tekintettünk az előttünk álló horgászatra…

Előszó: Napjainkban, mintha az olyan általános emberi értékek, mint a barátság, szeretet, tisztelet, összetartás… erősen hanyatlóban volnának. Mondható ez akkor is, amikor ezekben a percekben is, önkéntesek ezrei, zsákokkal állják útját az áradó Dunának… Tisztelet nekik! A mindannyiunk által megtapasztalható emberi elidegenülést, a rohanó világgal és a felgyorsult életritmussal magyarázni, megindokolni – ne is vitassuk - folyton nem lehet. Szomorú jelenség, de tényként kell elfogadni azonban, hogy a napi „mókuskerék” mindannyiunk körül folyamatosan ott forog és abból kitörni, akár egy-egy horgászat alkalmával is, sokszor már nem is olyan egyszerű „mutatvány”. Ezért időről időre a HORGÁSZ-ZÓNA és baráti köre nekilát és szervez egy "versenyt", ahol - ha kis időre is - mindenki kikapcsol és EGYÜTT VAN. Nem is olyan rég egy 28 órás, pontyfogó kupa és találkozó vette izgalmas kezdetét…

Ígéretünkhöz hűen, az alábbi sorokon keresztül, bemutatjuk az I. ZÓNA pontyfogó kupán első helyezést elért „ZÓNA csapatot”, kicsit közelebbről. Reményeink szerint, minden kedves érdeklődő, aki szán pár percet az olvasásra, talál magának valami értékes információt. Következzen tehát a „két Robi”, azaz Nagy Róbert és Csákó Róbert!