Lassan hozzászokhattunk már az utóbbi évek során, hogy a június a napsütéses kánikula helyett inkább viharokkal, záporokkal teli frontos időt hoz, mintha már nem is a nyár része lenne ez a hónap. Az embernek nagyon észnél kell lennie, ha több napos túrát tervez, mert az önfeledt szórakozást könnyen elsöpörheti egy hirtelen lecsapó vihar. Ha meg olyan helyen horgászunk a szabad ég alatt, ahol még menedéket sem lehet találni az égi áldás elől, akkor igazi istenkísértéssé válhat a tervezett túra. Most mi is egy ilyen helyzetbe csöppentünk faterral, mert az időjárás előrejelzés nem túl sok jóval kecsegtetett erre a hétvégére. Mégis úgy döntöttünk, hogy belevágunk, a már hónapokkal előre lekötött huszonnégy órás pontyos túránkba, hiszen aki nem kockáztat, az nem is nyer... meg persze a kikért szabadságot sem szabad hagyni elúszni.

Ha visszagondolok a régebbi időkre - amikor barátaimmal rendszeresen horgásztunk pontyra és amurra - az etetés milyensége, minden szempontból döntő tényező volt a fogás sikerét illetően! Ha így vagy úgy, de jól el tudtuk végezni a beetetést, akkor általában alaposan „megpakoltunk” szép halakból, ha nem, akkor maradt a magyarázkodás. Mindenki a saját bőrén tapasztalhatja, hogy ez a dolog manapság sem változott, sőt… Az olyan horgászatokon, amikor nincs módod rá, vagy tilos csónakból etetni, netán egy rövidebb pecára érkezel, akkor bizony egyéb alternatívák után kell nézned az etetésre szánt anyag bejuttatását illetően. Az alkalmazott technika kiválasztására persze lényegesen hat a parttól való meghorgászandó távolság nagysága. Közeli etetés kialakítására ott van a kézzel való „begombócolás”, vagy épp egy jól kivitelezett csúzlis etetés. Ha azonban távolabbra horgászol, akkor az etetés módszere máris több problémát vet fel. A legfontosabb: hogyan juttasd be pontosan a finom falatokat a halaknak a megfelelő távolságra? Az eddigi gyakorlatokból megismerhetted az etetőrakétát, a parittyát, az etetőhajót, a dobócsövet vagy a kiakasztott zsinór klippel történő módozatokat. Mostani írásomban egy olyan – ma már nem is teljesen új – eszközt fogok nektek bemutatni, amely nálam első számú etetési eszköz a horgászkirándulásaimon. „Ő” a SPOMB!

…Kényelmes foteljeinkben kifújtuk magunkat. A pakolás és az ilyenkor szokásos izgalmak alaposan lefárasztottak mindhármunkat. A rövidre szabott pihenő után, a közben lassan, de biztosan parázzsá leégő tűzön hozzáláttunk a vacsoránk elkészítéséhez. Ennek fő alkotóelemei az otthonról hozott ízletes húsok és finom zöldségek voltak. Ezt követően újrahúztuk a csalikat Ádámmal, majd mind a hárman felkészültünk az éjszakára.

Hol is kezdjem el? Már hónapokkal(!) a túra előtt, igen magas hőfokon „égtünk” a barátaimmal és szorgalmasan számolgattuk az indulásig hátralevő napokat. Aki hozzánk hasonló, fanatikus horgász az tudja jól, miről beszélek… a napi munka mellett, percenként eszedbe jut a víz, a hal és folytonosan tervezed magadban a kirándulás részleteit.

A hosszú, fagyos téli hónapok után hirtelen, egyik napról a másikra beköszöntött a tavasz plusz húsz – huszonöt fokos napsütéses időjárással. Mint minden évben, idén is Agostányon kezdtük az évet apámmal egy szezonnyitó pontyozás alkalmával. A zord időszakban elkövetett ragadozóhalas, pergetős próbálkozások után, már nem vágytam másra, mint hátradőlni a kényelmes horgászfotelben és magamba szívni az erősödő kora tavaszi nap első sugarait. Várni, hogy a kapásjelző felcsapódjon és horogvégre kerítsem az év első pontyait. „Ember tervez, Isten végez...” - szól a mondás. A több hete tartó kellemes időt, pont a kitűzött dátum előtt űzte el egy viharos széllel beköszöntő hidegfront. Ez a hirtelen időjárás változás tönkretette álmainkat az üdítő tavaszi horgászatról, de azért minket sem faragtak olyan fából, akik csak úgy feladják a küzdelmet némi szélvihar miatt...

Rossz nyelvek szerint a horgászboltosok kedvenc mondása, hogy „a hal az akadóban van”. És valóban! A mondást a horgászmegfigyelés is alátámasztja. Tény, hogy a pontyok szeretnek a hínárban tartózkodni. Kiváló természetes élelemforrás, hiszen sok apró lárva és héjas állat szaporodik a hínármezőben. Ezen túlmenően napközben a hínár oxigént termel ugyanakkor remek búvóhely a halaknak. Ha a halak örülnek, a horgászok is örülnek – de hogyan lehet a hínárban horgászni?