Munkám kapcsán szeretett Balatonomat érintette utam, így beiktattam a feszített munkatervbe egy másfél órás kis pihentető cserkelést. Ezúttal nem a kikötők apró agresszorait akartam lencsevégre kapni - nagyravágyóbb célokat tűztem ki. Barátom, nyaralása alatti mesébe illő sügérfogásokról számolt be. 30 centiméteres, és több 25-26 centiméteres sügért sikerült elkapnia a déli parton a nádasok öblözetében. Gyerekkoromban a kikötőkben ugyan mindig jelen volt a sügér, de a nádasokban, hínárosokban soha nem találkoztam velük. Úgy 3 éve azonban, a nagy 40 fokos nyári forróságban furcsa megfigyelést tettem...

A 2008-ban a két évtizedes fárasztó evezés után elérkezettnek láttam az időt bicepszeim pihentetésének. Lecseréltem 3,3-as alucsónakomat, egy 4,7-es üvegszálasra, az evezőket pedig elektromos motorra váltottam. Az egyszerűség kedvéért a motort, az akkumulátorokat, és az akkumulátortöltőt egy helyen vettem meg, ahol el is láttak a használatukkal kapcsolatos „jó tanácsokkal”. Bárcsak visszapörgethetném az időt! A szakbolt városát is el kellett volna aznap kerülnöm.

Előző cikkem, egy 4.20-as heavy feeder tesztje során felmerült, hogy néhány mondatban leírom a távdobással kapcsolatos gondolataimat, de a Cormoran TS heavy feeder tesztje is túlburjánzott a tervezett kereteken, és a kezdeti néhány gondolatot is újabbak követték. Jobbnak láttam, ha egy külön írást szentelek ennek a témakörnek, hiszen a legjobb távdobó bot vagy orsó sem ér semmit a megfelelő végszerelék vagy damil nélkül.

Mostanában kétségkívül időszűkében vagyok, hiányoznak a klasszikus „nagy pecák”, a többnapos, beetetős, kiülős kirándulások. A pesszimista gondolatok helyett azonban, inkább többször megfordultam - egy-egy rövidebb horgászat alkalmával - kisebb tavakon. Ezeken a vizeken, tapasztalataim alapján a különböző úszós módszerek bizonyulnak kifizetődőnek. Köszönhetően érzékenységüknek és nem mellékesen a sokszor sekélyebb részeken portyázó halak megfogására az úszós készség adta lehetőségek az eredményes megoldások. Ennek ellenére többször nyúltam ekkor is a feeder után, hisz a viharos tavaszi szél zavaró hatása és a parttól távolabb tartózkodó pontycsapatok elérése nem tette lehetővé a „light pecát”. Ki kellet tehát találnom egy olyan feeder végszereléket, amely egyszerű, érzékeny és eredményes. Ez így jól hangzik, gondoltam magamban, aztán szépen lassan hozzákezdtem a megvalósításnak…

Rossz nyelvek szerint a horgászboltosok kedvenc mondása, hogy „a hal az akadóban van”. És valóban! A mondást a horgászmegfigyelés is alátámasztja. Tény, hogy a pontyok szeretnek a hínárban tartózkodni. Kiváló természetes élelemforrás, hiszen sok apró lárva és héjas állat szaporodik a hínármezőben. Ezen túlmenően napközben a hínár oxigént termel ugyanakkor remek búvóhely a halaknak. Ha a halak örülnek, a horgászok is örülnek – de hogyan lehet a hínárban horgászni?