Elsőre furcsán hangzik szakítószilárdsága kifejezés a horgászbotokra alkalmazva. Pedig ez is olyan „alap” tulajdonság, amely minden anyagot jellemez. Így van ez a horgászbot testekkel is. A bottest szakítószilárdsága (szakítóereje) alatt azt a maximális erőhatást értjük, aminél még éppen nem törik el az anyag. Ez a tulajdonság az előző részben tárgyalt rugalmasság után talán a második legfontosabb nekünk, horgászoknak. Az alábbi ábrán jól láthatjuk, hogy a szakítóerő a „rugalmasság határa”.

A vízpartra érkezve különböző szempontok alapján helyezkedünk el. Van, aki mindig ugyanoda ül le nem is annyira a fogás miatt, hanem megszokásból. Van, aki a többi horgásztól legmesszebb és van, aki a legkényelmesebb helyen ül le (esetleg a büféhez a legközelebb). A pihenni vágyó horgász felállítja a rod-rod-ot, bedobja a szereléket és várja a jószerencsét. Ha sok és nagytestű halat szeretnénk fogni, ennél egy kicsit többet kell tennünk!

Amikor kézbe veszünk egy horgászbotot, általában önkéntelenül is „megrázzuk”. Mozgásokat imitálunk vele, hogy lássuk „milyen a hajlása”, vagy hogy milyen gyorsan „áll vissza”, egyszóval „megérezzük” a botot. Olyan szavakat használunk, mint feszes, gerinces, hajlékony, „takony”, érzékeny, erős, merev, nehéz, stb. Melyek azok az anyagszerkezetben gyökerező tulajdonságok, amelyek mindezeket eredményezik? Menjünk be egy alapozó fizikaórára és nézzük meg először a tulajdonságok anyját, a modulust! (A következőkben nagy részben Emory Harry ’Blanks Characteristics’ c. munkájára támaszkodunk.)

Csodálkozol, hogy miért van annyi típusú pontyozó horog az üzletekben? Mára már el lehet mondani, hogy a magyar kereskedők letisztult, hazai vizekre alkalmas horgokat tartanak készleten vagy a webáruházakban. Ezek mindegyike megfogja a halat, ami fontos az, hogy milyen helyzetben eredményesebb az egyik, mint a másik. A következőkben nézzük meg, hogy egy adott típusú horog, milyen csalifelkínálási megoldások, szerelési módok mellett bizonyul sikeresebbnek!

Ha hinni lehet a történészeknek, a horgászbot elődje már i.e. 2000 környékén megjelent. A kőbe vésett írások szerint bambuszból és különböző típusú fából készültek a mai botok elődei. Ezek általában 3 részből álltak: egy nyéltagból, egy középső tagból és egy spiccből. A nyéltag készült a legtartósabb anyagokból, ez gyakran túlélt több első tagot is. A spicctagot általában bambuszból vagy valamilyen érzékeny fatípusból vágták ki.

Temérdek gyártó, jó pár típusa közül választhatunk pontyfogó horgot szerelékünkre. A sok típus és méret között sokáig kísérletezgethetünk, ami rengeteg időt elvehet az amúgy véges szabadidőből. A megfelelő nagyságú, alakú és színű pontyozó horog megtalálását megnehezítheti, hogy a gyártók nem követnek semmilyen standard számozást, az adott horogméret márkától függően teljesen más nagyságú kampót takarhat. Ezzel a kis írással szeretnénk hozzájárulni, hogy több idő maradjon a halfogásra. Ne feledjük, akármilyen horgot is választunk, mi is látjuk és a hal is látni fogja!