November közepére minden meteorológiai oldal egyetértett abban, hogy a hónap utolsó hetével bizony vége az ősznek. Az előrejelzéseket és a naptáramat összevetve arra jutottam, hogy még három napom van, hogy megejtsem az év utolsó horgászatát. Ebből kettő viszont már be volt táblázva! Tehát egyetlen nap jöhetett szóba... Azért reggelente már igencsak elkélt a vastag kabát, és örökkévalóságnak tűntek azok az órák, amíg az erőtlen napsugarak végre szétoszlatták a hajnalban leszálló ködöt. Annak ellenére, hogy foggal körömmel ragaszkodtam az aznapi pecához, nem siettem. Az egész napot rászántam, hogy egy olyan horgászattal zárjam az idényt, ami elegendő tartalékot ad a tél átvészelésére. Végül az időjárás sokunkat megtréfált. Mint később kiderült, bőven lett volna időm még egy és még egy utolsó horgászatra a megenyhült decemberben.

Már november közepe van, de még mindig csodálatos az idő. Azonnal összerakom, amim van és irány a part. Nemrég vettem egy 5m-es spiccbotot és még ki sem tudtam igazán próbálni. A Dunán fogtunk utoljára vele csalihalat, abból is vagy kettőt. Úgyhogy szinte még haltalan, most talán megtudom milyen. Valószínűleg ez lesz az utolsó békéshalas horgászatom idén, ezért nem lenne rossz zsákmányolni egy kis keszegsereget. Nem vagyok egy finomszerelékes specialista, de egy könnyű úszós szereléket nem volt nehéz összeállítani.

Van nekem egy barátom, aki szerint a horgászat elsődleges szabálya, hogy kipakolásnál mindig a merítőháló legyen az első, összepakolásnál pedig az utolsó. Lehet gyarlóság ez csupán, vagy babona. Nem tudom. No de ha például az egyik kapásjelzőt teszem fel ugyanarra a botra, van halam. Ha meg egy másikat nincs. Miért? Vetődik fel az örökös kérdés.

Szerintem sokan voltunk már úgy, hogy valami nem sikerült az életben, de úgy gondoltuk, hogy már csak azért is megcsináljuk. Vagy elment egy hal, de dafke elhatároztuk, hogy legközelebb azért is megfogjuk. Nos így éreztem én is a legutóbbi eset után mikor is az orsóm hibájából elszabadult a halam. Egy héttel később ismét lehetőségem nyílt rá, hogy újra megpróbáljam ugyanott. Ezért múlt szombaton ismét a hajnali kelést választottam a puha ágy nyújtotta kényelem helyett. Öt órakor már a tóparton voltam. Mondanom sem kell hiába érkeztem egy órával hamarabb, mint ahogy el lehet kezdeni a horgászatot még így sem én voltam az első. Azért szerencsére a múltkori hely most is szabad volt így le tudtam telepedni oda.

„ A következő írásom Neked ajánlom barátom. Tudom, mennyit meséltem már neked a hajnali fényekről, ahogy pazar színekkel töltik meg a lassan ébredező vízi világot… miközben egy szürke gém méltóságteljesen megrázza szárnyait, majd élelem után kutat a sekélyesben. Ádám! Legközelebb elviszlek magammal, és ha törik, ha szakad horgászunk egy jót a Tisza Tavon!”