Belemarkolok a homokba, visszacsorgatom az ujjaim között, és a homok, mint az elmúlt idő, visszatér a többihez és összekeveredik velük...(1.) Most itt vagyok a parton, a tó felszíne a vihar után végre kisimult, pont úgy, ahogyan kavargó gondolataim kusza sorai. Eszembe is jutott egy régebben hallott gondolat, miszerint: Az emberek azt állítják, hogy múlik az idő, az idő viszont csak mosolyog, mert látja, hogy az emberek múlnak...

Halat ott könnyű fogni, ahol sok van. Ezzel a közhellyel nem nagyon lehet vitatkozni. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor még a felkészült horgász szája is tátva marad. Hiába a halbőség, a halak horogra kerítése nem mindig egyszerű feladat.

Újra Harsány volt az úti cél! Emlékszem, álmosan bámultam ki az „anyósülésről” a kora hajnali sötétségre, amikor az futott át a gondolataimban, hogy ma pontosan negyedszer indulok "Borsodba". Valamitől furán hatott minden, a néptelen autópálya is titokzatosnak tűnt. Mint egy hosszú, kanyargós „csúszda”, úgy vitt minket le, egész a „vízig”, de az útszéli táblák és épületek felettébb gorombán suhantak el mellettünk. Áron stabilan fogta a kormányt, a "tempomat" besegített, de éreztem rajta, hogy nagyon ott lenne már. Csak remélni tudtam, hogy a varázslatos víz, amely elhozta barátom számára a nagy pontyokat, hozzám is kegyes lesz. Még sötétségben érkeztünk, nem is csoda hát, hogy mi voltunk az elsők a parkolóban.

A viszonylag enyhe télnek köszönhetően, állóvízeink csak nagyon rövid időre, alig 1-2 hétre fagytak be. Akkor is csupán annyira, hogy épp csak horgászni ne lehessen rajtuk. A február pedig kimondottan tavasziasnak mondható, nem ritkán 15 fokos verőfényes napsütésben teltek a napok. A Duna vízhőfoka is lassan emelkedni kezdett, de még mindig csak 6 fok környékén mozgott, ami sajnos még jócskán elmarad attól, hogy jó eséllyel horgásszunk békés halakra. Ezért hát a folyóvízi ember egy élménydús peca kedvéért egy kis tavi pecára kényszerül.

Ígéretemhez hűen, itt a II. részben, időrendben haladva, a harmadik Harsányi utam történéseit igyekszem pontosan összefoglalni számotokra. Az első résszel kapcsolatban, sokan fordultatok hozzám, gyakorlati kérdésekkel, így azt ígérem, már itt a bevezető sorokban: aki elolvassa ezt az írást, konkrét és használható információkkal fog gazdagodni...

Hányszor hallhatjuk, a különböző fórumokon keresztül horgásztársainktól, hogy Harsányban, könnyű megfogni a „nagypontyot”… Nos, ha csupán a beszámolókat, vagy a facebook-ot tanulmányozzuk otthonunkból, ráadásul, ha mindezt, az ország egy távoli pontján, kényelmes fotelunkban ücsörögve tesszük… talán, még igaznak is tűnhet a fenti állítás. Igaz, ami igaz: számos 15 kg. feletti és igen sok 20 pluszos hal „mosolyog” ránk a képeken, háttérben a Harsányi tóval… Megvallom őszintén, én magam is, egészen addig, ezen „naiv megfigyelők” táborába tartoztam, amíg el nem látogattam a nevezett vízterületre.