A wagglerezés egyre terjed az intenzív vizeken horgászók körében. Mi ennek az oka? – erről kérdeztük Craig Butterfield versenyhorgászt.

A mederfenéken való vagy a nádfal előtti method feeder-es horgászat mind-mind népszerű módszerek és igen sok halat adnak általában. De mi van, ha teljesen nyílt víz van előttünk? Mi van, ha nincsenek törések?

Ebben a nehéz, válságokkal teli világban igazán szerencsésnek mondhatom magamat, hogy sikerült az idei évben is eljutnom egy tengerparti országba. Természetesen a két hét dajdajozás kemény évközi lemondásokkal párosult, de végül sikerült eljutnom az Adriai tenger partján elterülő olasz városkába, Martinsicuroba. A régi, megviselt matchbot így újra bekerült a kocsiba a poggyászok közé, és a hűtőláda mélyére is elrejtettem egy doboz csontkukacot az ideges tekintetek elől. Sajnos, a sok érdekes program mellett csupán néhány óra jutott horgászatra, de kár lett volna kihagyni Róma, Velence, vagy San Benedetto megtekintését néhány apró halacskáért cserébe.

Az időjárás jelentés forróbbnál, forróbb napokat ígér. Ilyenkor, nem sok kedve van a horgásznak a tikkasztó nap alatt senyvedni, így megelőzve a kánikulát igen korán indulok. A skoda fényszórói még világítanak a sötétben, olyan korán van. Csendesen vezetem az autót, még a zene sem szól, megyek most matchezni, mert egyszerűen hiányzik a botsuhogás, a dobás utáni kiterítés, a zsinór merítés, minden hiányzik. Nagyon elköteleztem magam az idén a rakózásra, így ideje pótolni a matchezés élményét. Valahogy cserben hagytam a matchbotokat és porosodnak az állványon, de csak ma hajnalig!

A nyári szabadságok letelte után vagyunk, így ideje lenne a Big Fish Teamnek együtt pecáznia egy igazán kellemeset. Igazság szerint egyikőnk sem pihente ki magát és a gondok is csak inkább sokasodnak, mint fogynának, nincs más megoldás, csak a horgászat.

Frici barátom már hetek óta rágta a fülemet, hogy menjünk el Nyíregyháza mellé horgászni, a Verba tanyára, nem fogom megbánni. Sosem értem rá, mindenféle okok miatt, de annyira hiányzott a peca, hogy egy szabadság kivételét megéri a munkahelyen, tehát a péntek miénk. Indulhatunk is, majdnem komplett Big Fish Team formában, Frici, Peti és én.

Szerintem sokan voltunk már úgy, hogy valami nem sikerült az életben, de úgy gondoltuk, hogy már csak azért is megcsináljuk. Vagy elment egy hal, de dafke elhatároztuk, hogy legközelebb azért is megfogjuk. Nos így éreztem én is a legutóbbi eset után mikor is az orsóm hibájából elszabadult a halam. Egy héttel később ismét lehetőségem nyílt rá, hogy újra megpróbáljam ugyanott. Ezért múlt szombaton ismét a hajnali kelést választottam a puha ágy nyújtotta kényelem helyett. Öt órakor már a tóparton voltam. Mondanom sem kell hiába érkeztem egy órával hamarabb, mint ahogy el lehet kezdeni a horgászatot még így sem én voltam az első. Azért szerencsére a múltkori hely most is szabad volt így le tudtam telepedni oda.