Fogadjátok képes beszámolónkat az első (és utolsó) Zóna matchbotos találkozóról. "Ami nem megy, nem kell erőltetni" - mondja a híres dakota közmondás :) De tényleg. Egyébként ne értsetek félre, nagyon jó kis rendezvény volt. A hangulatom inkább annak szól, mennyire nem népszerű ez a fajta horgászat. Sok oka van ennek, az egyik bizonyára az, amit a versenyzők is megtapasztalhattak: rohadt nehéz műfaj! :)

12:30-at mutat az autóm órája, amikor áthajtok a Zagyva gátján. Nincs is ebben semmi érdekes, hacsak nem az, hogy a kijelző másik sarkában 35 fokos érték látható. Na de semmi baj! Úgy választottam vizet, hogy árnyékban tudjak horgászni. Ezt a számításomat csupán az húzta keresztül, hogy a hőség ellenére elég sok horgásszal találkoztam. Vagy öttel. Ez viszont épp elég volt ahhoz, hogy nekem már ne jusson menedék a nap elől! Nem akartam senki nyakára rátelepedni, így nem maradt más, mint egy verőfényes partszakasz. Ha nem lett volna nálam ernyő, valószínű, hogy visszafordulok!

Talán az egyetlen olyan módszerről van szó, amivel mindenki találkozik, aki a szabadidejét a vízparton halfogással kívánja eltölteni. Méltán nevezhetjük a horgászat alfájának, hiszen a legtöbbünk a partszéli apróhalazással ismerte meg a horgászatot. Akik végigjárták a horgászat „iskoláját”, tudják, hogy ez az egyik legfontosabb alapköve annak, hogy valaki tényleg megtanulja az alapokat és gyorsan megszeresse a horgászatot.

Ebben a rovatban olyan horgászatok eredményét olvashatjátok, amelyikben ketten horgászunk más-más szerelékkel, módszerrel. Hiszünk, abban hogy egy sikeres horgásznapot nagyban befolyásol, ha megtaláljuk az adott vízhez, időszakhoz illő megfelelő szerelést. Ezen a héten az Ordas tavon horgásztunk...

Nagy érdeklődéssel olvastam szeptember közepén az írást a Middy prémium kategóriás matchbotjáról. Tapasztalat híján, a képeket nézegetve jó kis pontyos botnak tűnt. Az angol tervezést ismerve egy olyan pálcát képzeltem el, ami könnyedsége révén fokozott élvezetet nyújt a tavi pontyok fárasztásakor. Annak ellenére, hogy tényleg erre találták ki, ezek a gondolatok az első horgászat alkalmával szertefoszlottak…

Mindössze ekkora az a távolság, amivel kénytelen voltam megbarátkozni. Nem volt mit tenni, a felszerelés adott: a Middy White Knuckle rövid rakósbotja. A feladat (vagy inkább kívánság) is adott: halat szerettem volna fogni ezen a távolságon. Ahogy a botot bemutatva is taglaltam, sok fenntartásom akadt a felszerelést nézegetve. Ezek akkor sem hagytak alább, amikor már a horgászatokat tervezgettem. Két tavat szemeltem ki. Mindkettőnél meg volt az esély, hogy bizony csak üldögélésbe fulladnak próbálkozásaim. A fő problémát – amitől nem tudtam elszakadni – minden esetben a bot hossza okozta. Nem sok olyan helyet ismerek a környékünkön, ahol stabilan fogható bármilyen hal is ezen a távon. Talán a küsz, de a bot nem éppen az apróhalas horgászatra hivatott.